Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Adattár - Orvosi utasítás cholera ellen (Németh Jenő)

4- Rendelkezzenek arrul, hogy gyógyszertár hiányában a legszükségesebb házi szerek, minők volnának a ziliz, székfű, fodormenta, mustárliszt, kámforos pálinka, s a t. a helybéli Lelkésznél, vagy Bírónál, illő mennyiségben, kellő használat végett készen tartassanak. 5. Oktassák a népet arra is, hogy az orvosi segély megérkeztéig a cholerátul megrohantt egyéneknek belsőképpen a fönn nevezett füvekből készített forrázat nyújtassék, külsőképpen pedig végtagjaik kámforos pálinkával dörzsöltessenek, a gyomorra és hasra mustárpép illesztessék, vagy illatos füvekkel pároltassék, általlában a beteg izzadásba hozassék. 6. A cholera gyógyíttást illetőleg az eddig tett tapasztalatok nyomán a hurutos, vagy epés jellemű az ismeretes gyógyszereket igényli, s e szerént valami különös gyógymód nem kívántatik: a súlyos ingerültt, vagy szélhűdési cholera pedig a hány-gyökér, mákony, némelly ammonium készíttmények által, egyedül, vagy egymássali kapcsolatban, a külsőképp alkalmazott bőrizgatók, és fönn nevezett dörzsölések késeretében a legcélszerűbben orvosoltatnak. 7. A rendőrségi szabályok az e tárgybani ministeri rendeletben foglaltatvák. - Budán, 184S. július hó 10-én, Stáhli közegészségi osztály igazgatója, Sauer Ignátz, ország főorvosa, Eckstein Frigyes, egésségi tanácsos." „Ezen utasítást Klauzál Gábor belminister Püspök ő Méltósága által azon meghagyással kívánja köröztetni: hogy a netalán bekövetkezés esetében a Lelkészek a népet ezen utasítás elvei szerént fölvilágosíttani, az előítéleteket eloszlatni és a kedélyeket lehetőleg megnyugtatni iparkodjunk. A harangozást, míg a halandóság nem föltűnőleg nagy, szokás szerént meg kell tenni: ha pedig a halálozás szerfölött szaporodna, minden halottért együttvéve, naponként tsak egyszer, bizonyos időben legyen a harangozás, nehogy az igen gyakor harangszó a lakosokat folytonos rémületben tartsa." Kivonat a vörsi plébánia „História Domus^-ából i8}i. — „Ez a Cholerárul és aratási sok esőzésrül nevezetes. A cholera betegség (epekórság, görtsmirigy) Napkeletrül nyomulván, Orosz és Lengyel országon keresztül Magyar országba is be ütött, és azuta egész Európát, de még Felső Amerikát is össze járta. Leginkább a Tisza mellett pusztított és több, mint 500 000 lett az egész országban az áldozattya. Veszprémben, midőn leg dühösebb volt, 32 halott volt napjában. Somogyban tsak Kilitiben volt, máshol nem. - Ez eleinténn gyomor émelgést és hányás-erőltetést éreztetett, tovább hascsikarás és sok kínnal tellyes görts-vonaglások következtek. 4-5 óra alatt el vált a beteg sorsa, mert vagy meg halt, vagy gyógyulóra fordult. Az izzadás tsaknem egyetlen egy orvossága. A beteg kimondhatatlanul epedett és szomjuzott, de ki ivott, elkerülhetetlenül meg halt. Tele voltak felőle az ujjságok, a helységek Protocolumi pedig az orvosi rendelésekkel. Eleinténn