Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

képtelen, élelmezés nélkül veszik fel, csak lakást kap ingyen [826]. Viszont teljes ellátással jut be a spitálba feleségestől a 90 éves Maár Simon napszámos feddhetetlen életmódja és kora folytán [827]. Bizonyos csekély ellenszolgáltatás fejében vették fel az ispotályba a 78 éves Seitl János volt üvegesmestert, aki bár elöregedett egyén, de felvételekor csak élelmezést és lakást kért a szoba fűtése nélkül. Ugyanis a hetivásárokon erejéhez mérten a szekerek kirakásánál szokott segédkezni, egyébként is mint a vásárhely felügyelője, még mindig teljesített szolgálatot [828]. Ezzel szemben elutasításban volt része Mayer asztalos özvegyének, ki vakságára és elgyengült állapotára hivatkozva kérte felvételét. Hely hiánya miatt utasította el a városi tanács a kérelmezőt, de különben sem vették volna fel, mondotta ki a határozat, mert egyrészt nem helybeli polgár özvegye, másrészt pedig ott van a veje, Schniebinger Ferenc asztalosmester, kinek kötelessége őt, mint anyósát, élete végéig eltartani [829]. Teljesen ingyenesnek veszik fel Tusch Zsuzsanna halála folytán megürült „szegény helyre" az Ökör vendéglő volt szolgájának Joliinger Ferencnek özvegyét, Borbálát [830]. Gondoskodott a város olyan gyermekekről is, kiknek anyja az ispotályban elhalt, és gondviselő nélkül maradtak. Amikor egy Schöblné nevű napszámosasszony meghalt, 2 gyermek maradt utána, akik közül a spitálgazda a tízéves Schöbl György Jánost Schradl József lakatosmesterhez adott inasnak, míg a nyolcéves Annát egy Erzsébet nevű asszony fogadta örökbe [831]. A spitál, illetve a lazaret fenntartási költségein kívül a város még külön gondoskodott az ott lakókról időnként bizonyos anyagi juttatásokkal is vagy más terhek átvállalásával. A napi költség egyébként, értve ezalatt az élelmezést, mindig meg volt határozva a város részéről, amelyet azonban időnként újból megállapítottak, ha arra a gazdasági helyzet okot adott. A francia háború idején a nagy drágaságra való tekintettel így emelte fel például a városi tanács az eddig heti 8 kr. kenyérpénz, heti 12 krajcárral [832]. Az egyéni segélyezés során a lazaretben levő Prusz Anna és a 87 éves özv. Schweiernének 50 köteg rőzsét [833], özv. Liebenhaarnénak 25 köteg rőzsét juttat a város [834]. Majd újból megállapítást nyer a kenyérpénz a gazdasági helyzet folytán, amikor napi két krajcár helyett négy krajcárban állapították meg fejenként [835]. Orvosi honoráriumként a város 2 öl hasábfát és 200 köteg rőzsét adott Spindler Jakab seborvosnak egy