Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

Szulczer már évekkel ezelőtt önállósítani kívánta magát, készpénze nem volt elegendő, azért a megyéhez fordult, hogy a párndorfi vámpénztár alapból 5000 forintnyi kölcsönben részesülhessen, melyből az éppen eladásra kerülő nezsideri gyógyszertárat akarta megvenni [742]. Ez a kölcsönügy azonban akkor nem sikerült. Ilyenformán Szulczernek is kapóra jött a mosoni patika ügye, ezért a házasságkötés előtti napon, 1847. szeptember 18-án szerződést kötöttek, melynek értelmében Pranter eladta a gyógyszertárat Szulczernek 8000 pengőforintért és azon felül az ő és neje holtáig fizetendő évi 150 forint járadékért [743]. Valószínű azonban az, hogy az átadás csak papírforma szerint történt meg, csak az évjáradék fizetése volt valóság, azonban ez Szulczert nem igen érintette, mert így önálló lett, és a patikát úgyis ők örökölnék Pranterék halála után. Ezek után már minden simán ment. Pranternek nem volt ilyenformán már gyógyszertára, s így a mosoni gyógyszertár létesítésének a jogát megkapta [744]. A helytartótanács is hozzájárult azzal, hogy az óvári patika eladása folytán, mely régi nyilvánossági joggal bírt, annak ezzel az ügylettel kapcsolatban régi nyilvános bírhatási joga megszűnt, a mosoni pedig csak személyes jogú lesz, az másra át nem ruházható és csak személyesen vezetheti a tulajdonos [745]. Történtek azonban kísérletezések gyógyszertár létesítésére a megye egyéb helységeiben is. Frölich Ernő gyógyszertár nyitására kért engedélyt még 1835-ben, melyet Szentjánoson kívánt volna felállítani. Természetes, hogy ez ellen Pranter azonnal óvással élt. A megye el is utasította a kérelmezőt, mert a főorvos véleménye szerint a megye nagyrésze orvosi szerekkel csak ritkán élő földmívesekből áll, a patika legfeljebb Szentjános, Szentpéter, Pusztasomorja községekre támaszkodhatna, ebből pedig alig volna jövedelem [746]. Boldogasszonyban létesítendő gyógyszertárhoz kért engedélyt Eibel József gyógyszerész [747], kinek szintén elutasításban volt része, mivel a lakosság alig fogyaszt gyógyszert, így a megyében már meglevő patikák száma éppen elegendő a lakosság ellátására [748]. Eibel azonban a helytartótanácshoz fordult az ügyben [749]. Mivel sem a község, sem az uradalom nem látta szükségesnek patika létesítését [750], a helytartótanács is végleg elutasította nevezettet a kérésével [751]. Miközben Eibelnek a patikanyitási harca folyt, egy másik 2IO