Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

seborvos csak az lehet, ki a megfelelő, magasabb elméleti kiképzésben részesült. Természetesen ez nem érintette a borbélyi kiképzés eddig kialakult módszerét, amely továbbra is a régóta bevált módon ment tovább. Tehát az eddigi tanulóképzés, illetve segédeskedés után már csak az lehetett chirurgus, ki a megfelelő céhbeli vizsgálat után, ami inkább csak gyakorlati kiképzésen alapult, a kötelezővé vált főiskolát is elvégezte. Olyan értelmű királyi parancs jelent meg tehát i8io-ben, mely szerint a pesti főiskolán tanuló seborvosok két esztendei tanulási időt kötelesek kitölteni, ez alól felmentés nincsen [324]. Miheztartás végett a felsőbb rendeletet a megye közölte Hönisch János megyei főorvossal. Majd pedig a tudományosabb képzés érdekében egy újabb rendelet szerint az orvosi vagy seborvosi tudományok elvégzésére csak olyan ifjak vehetők fel, akik előzőleg a filozófiai tudományokat is elvégezték [325]. Néhány évvel később egy újabb helytartótanácsi rendelet még jobban megerősíti ezt az álláspontot, amikor is közli a megyével, hogy a bécsi József orvosi akadémia továbbra is a tábori főorvos igazgatása alatt marad, s az udvari hadifőtanáccsal lesz kapcsolatban. Ide is azonban, mint más egyetemek orvosi karára, csak a filozófia elvégzése után vesznek fel tanulókat, akik itt a belső orvoslást, seborvoslást fogják tanulni és sikeres vizsga esetén doktori diplomát nyerhetnek, éppúgy, mint más egyetemen [326]. A főiskolai végzettség kötelezővé tétele folytán kialakult egy olyan többé-kevésbé téves nézet, amely különbséget tett a régi, tehát főiskolai végzettség nélküli és az új, már főiskolát végzett seborvosok tudása között. Bár igaz az, hogy e téren is volt valami igazság a főiskolát végzettek javára, de a régi, tehát elméletileg alacsonyabb képzettségű seborvosok sem maradtak nagyon hátra az újabb képesítéssel bírók mellett, mert viszont ezeknek nagy gyakorlati tudás és sok esztendős, sőt több évtizedes tapasztalat volt a hátuk mögött. Hogy ilyen meddő viták ne mérgesítsék el még jobban az amúgy is nehéz közegészségügyi viszonyokat, a helytartótanács rendeletileg kimondotta tehát, éppen azért, mert a régiek nagy gyakorlati tudásukra hivatkoztva viszont lenézték az új képesítésűeket, hogy az újonnan tanult seborvosok éppen annyit tudnak, mint a régiek, mert ezek is háromévi tanulásra vannak kötelezve [327]. A helytartótanács egyébként az orvosi továbbképzés, illetve önképzés érdekében kötelezi