Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

ügyekkel foglalkozó rendeletek másolatát is kikéri a megyei levéltárból, azzal indokolva kérését, hogy neki csak a fenti időtől vannak meg a vonatkozó rendeletek. Az előző iratok nincsenek nála, mert csak ettől az időtől fogva volt kötelező a megyei orvosnak a megyében lakni [317]. Tudjuk, hogy a múlt századi megyei főorvosok igaz, hogy általában csak tiszteletbeliek voltak -, Pozsonyban laktak. A kért iratok másolatait egyébként a megye levéltára ki is adta Birknek. Majd nemességért folyamodott a saját maga részére, valamint János nevű fia - aki a párndorfi uradalom ügyésze - és József fia, aki a magyaróvári uradalom pénztárnoka volt - számára. Ebbeli kérelmét a megye igen melegen pártfogolta [318]. A nemességet azonban nem kapta meg [319]. 1847-ben halt meg, és helyébe ismét Polák Ignácot nevezték ki helyettes megyei főorvosnak [320]. Még ugyanebben az évben a tisztviselőválasztáson a megye rendes főorvosává Polák Ignácot, tiszteletbeli főorvosnak pedig Sávoly Viktort választották meg. Sávolynak egyébként a pesti egyetemen nyert orvos-sebésztanári és szemészmesteri oklevelét a megye abban az évben hirdette ki, s egyben a nemzeti mozgalmak hatása alatt felírt a helytartótanácshoz, hogy az okleveleket ezentúl ne „deák", hanem magyar nyelven állítsák ki az egyetemen [321]. A megye táblabírói karába került ekkor Szabó Alajos orvos-sebésztudor, a pesti egyetem tanára és Polák Ignác, a megye új főorvosa is [322]. Természetes, hogy az 1848-as események a közegészséggel kapcsolatban is több változást hoztak. A személyi változásokkal kapcsolatban itt csak annyit, hogy Imrédy Lipót 48-as kormánybiztos Welsch Gyula mosoni orvostudort nevezte ki a megye tiszteletbeli főorvosává, s egyben megbízta a megyében létesítendő hadikórház vezetésével. Mellérendelte egyben Spindler Jakab és Nyúlási József óvári sebészeket, mint alorvosokat. A megye azonban a szokásos eskü kivételét megtagadta azért, mert a tábori orvosok nem tartoznak a megyéhez, s a kinevezett főorvos nemcsak hogy ismeretlen a megyében, hanem még magyarul sem tud. Bár Csányi László főkormánybiztos is közbelépett ebben az ügyben, a megye hajthatatlan maradt, s álláspontját nem változtatta meg [323]. A seborvosok képzésével kapcsolatban már nem elégszik meg a kor követelménye csak a céhbei i kiképzéssel, hanem most már mind erőteljesebben az a vélemény alakul ki, sőt előírássá is válik, hogy