Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

tiltják [155J. Szigorúan tiltják azt, hogy szopós gyermeket borhoz szoktassanak az oktalan szülők [156]. Ismertetik a lakossággal is a vízbe fulladt ember körüli tennivalókat is [157]. Tilos a gyermekeknek álomhozó gyógyszert adni [158]. Kihirdeti a megye azt a helytartótanácsi közleményt is, amely a pokolvar kezeléséhez szükséges orvossággal foglalkozik [159]. Egy másik határozatával egy Steidele nevű orvos által kiadott, és a bábákat tanító könyv megszerzését ajánlja a megye [160]. Közli a helytartótanács a megyével - bár ez szorosan az állatgyógyászathoz tartozik - és ajánlja a koszos lovak gyógyításához azt az olajat, amely a Zala megyei Peklenicza nevű helységnél a földből előszivárog [161]. De kiad a megye más egészségügyi vonatkozású rendeleteket és utasításokat is, pl. időnként jelentendő azok száma, akiket veszett kutya mart meg [162], illetve a veszettség elleni gyógyszerekkel minden orvos és patikus lássa el magát [163], sőt esetenként, mint pl. egy rajkai ebmarással kapcsolatban is, vizsgálatot rendel el [164]. Járványok esetében a fertőzött községek kútjait vizsgálat alá véteti. Ilyen vizsgálatról van 1785-ből egy jelentésünk, amely Oroszvár, Mosón, Lébény, Szentmiklós, Mecsér, Horvátkimle, Magyarkimle, Arak, Káinok, Halászi és több puszta kútjainak vizsgálatáról szól [165]. Mosonban és Óváron ragályos betegség terjedt el, melyről a megyei orvos. Oehme Károly jelenti, hogy Holcsek Mátyás chirurgus mindkét helyen a katonaság közvetítésével elterjedt lázas betegséget észlelt. A seborvos késedelem nélkül mindent megtett a baj gyógyítására. Különböző módon védekezett, mert a betegségnek különböző jelei voltak. Enyhe hasmenéssel kezdődött, majd legyengülés következett be. Gyógyított érvágással, izzasztással, kámforral, salétromsóval, ecettel stb. [166]. Rendeletileg szabályozza a megye, hogy gyilkosság esetén a látlevelekben a sebek pontosan írandók le [167]. A holttestek boncolása, mely idő után engedtetik meg [168], sőt még az is, hogy a holttetem milyen mélyre ásandó el [169]. Eltiltják az olyan temető megnyitását, amelyet pestis alkalmával használtak és zártak el [170]. Pontosabban kifejtve, az olyan temetőket, melyekbe járványos betegségben, tehát többek között pestisben elhaltakat temettek el, külön kellett elkeríteni és elzárni, azok csak járványos időkben voltak használhatók. Érdeklődik a megyei hatóság, hogy a seborvosok el vannak-e látva a szükséges eszközökkel, s azt össze is 8 Orvostörténeti közlemények II3