Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

ból a raboknak adott skorbut elleni gyógyszerek ára fejében. Vagy a már említett Beyschwang seborvos is, ki a zsidók gondozásáért, a foglyok gyógyításáért és orvosságért 88 forintot vett fel a megyétől. A felsorolás szerint Isac Itziget 14 héten át naponta kétszer látogatta és orvossággal is ellátta, Liel Hirschet 12 hétig, Leopold Safrant nyolc hétig, két cigányt, Busa Jánost és Palkót tíz hétig kezelt [124]. De számtalan ilyen adatunk van, amikor a megyei és a városi pénztár fizeti ki a szegények gyógyítási költségeit. II. József reformtörekvései kapcsán rengeteg intézkedés történik, de fejlődés is mutatkozott Mosón megye egészségügyében. A kormányzat az állandó és különböző statisztikai összeírások alapján igyekezett előbbre vinni az egészségügy modernizálását, amit a megyék jól-rosszul végre is hajtottak. A megyét három járásra felosztva elrendelte, hogy mind a három járásban megyei sebészt kell alkalmazni [125]. Külön utasítást készíttetett a megyével az orvosok munkálkodásáról, és rendeletet ad ki, mely szerint kötelesek a megye községeit évente megvizsgálni [126]. Ugyancsak elrendeli, hogy ezentúl a megyék megyei orvost a budai egyetem ajánlására jelöltessenek [127]. Majd rendelkezik arról is, hogy az orvosok és seborvosok minden évben jelentsék, hogy kiknek és hány adózónak nyújtottak ingyen segítséget [128]. Ezt az ingyenes gyógyítást a nép között ki is hirdették [129]. Sokan azonban nem lehettek az ingyen gyógykezeltek, mert pl. az óvári járásban 1785-ben mindössze 12 forint értékről történt említés [130]. Az orvosképzés tovább folyik a régi módon. A seborvosokat ismételten eltiltják az orvosságok készítésétói [131], de a gyógyítástól eltiltják azokat a borbélyokat is, akik egyben borotválással is foglalkoznak [132]. Első ízben jelenik meg olyan rendelkezés, hogy orvosok vagy seborvosok, akik a marhák gyógyításához nem értenek, megyei tisztségre nem alkalmazhatók [133]. A marhagyógyítás megtanulására Pesten volt iskola, ahol kötelezve voltak vizsgát is tenni. Ezt olyan komolyan vették, hogy a megye anyagilag is támogatta, egy forint napidíjat adva annak, aki ilyen tanfolyamra ajánlkozik [134]. Ilyen tanfolyam elvégzésére azonban Mosón megyéből senki sem jelentkezett [135]. A seborvosokat képzettségük szerint két osztályba sorolták. Az ezzel kapcsolatos összeírás szerint 1785-ben a megyében összesen 20