Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Vörös Márton: Egy pécsi járvány tanulságai

vány letalitása 14% volt, incubatiós ideje 14 nap, lefolyása sokszor súlyosabb az előzőnél. Ez kifejezetten typhus abdominalis volt, amikor is a nyomok szerint egy tiphusbacillusgazda ürüléke került az új csövekkel kijavított vízvezetékbe. Ekkor 233 megbetegedés történt. Csak áprilisban kiálthatott fel örömmel a pécsi sajtó: „Epidémia finita est!" A tárgyi összefüggés érdekében csak megemlítem, hogy 1899-ben a Szigeti külvárosban ismét vízvezetéki explosiós járvány jelentkezett. Itt a typhus abdominalis jelenlétét könnyen kimutatták. Ennek letalitása a 180 beteggel 15% volt. Amikor a gyanúsított Rókus-forrás kútját lezárták, a járvány az incubatiós idő leteltével megszűnt. Az 1890. évi járványt, amelyet mérete, sajátos körülményei folytán az orvostörténet joggal a legnevezetesebb XIX. századi magyarországi endemiának tart, az orvostudomány kutatásaiban hasznosíthatta. Maga a város a veszély nyomán mégis egy óriási higiénikus előnyre tett szert. A járvány nyomán 1892-ben a város megépíttette a vízvezetéket, a főváros vízvezetékének megalkotójával, Zellerin Mátyással. Ez a vezeték ma is —-a szükséges megerősítésekkel — működik. Rövid előadásom a város kétezer éves szomj úságának, illetve az ezt követő anomáliák egyikének pillanatképét ismertette. A roskadozó török vízvezeték utolsó bosszújára gondolva, megelégedéssel látjuk Pécsett napjaink vízszerző küzdelmeit és terveit. Ma már anekdotának hangzik 1889-ben a város törvényhatóságában elhangzott javaslat arról, hogy a város több évszázada tisztelt védszentje, Flórián helyébe a vizek istenét, Neptunt válasszák meg. hátha jobban segít a városon, mint a polgármester. Az egykor annyi veszélyt rejtő Tettye mellett a gazdag tortyogói rétek, és főként a Pécsre Duna-vizet küldő közművek bizonyítják, hogy a nehézipari város gyors fejlődését követi az alapfeltétel, az egészséges víz technikai eszközeinek fejlődése is. LI» 163