Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Biró Imre: A Korányi és Grósz klinikák megszüntetése egy negyedszázaddal ezelőtt

nép egészségügye és a magyar orvostudomány európai nívója érdekében évtizedeken keresztül kifejtettek. A „Svábokból jött magyaroknak" nem a magyar tudomány, nem a magyar közegészségügy voltak a fontos problémái, hanem az, hogy Korányi Sándor apai ágon nem volt kuruc magyarok leszármazottja.* Azok az emberek, akiknek a száján csak úgy dőlt a haza- és magyar fajszeretet, semmibe vették azt, hogy kevesen tettek annyit a magyar nép egészségéért, mint száz éven át a Korányik és Grószok nemzedékei. 1936 tavaszán, amikor Grósz Emilt és Korányi Sándort a Hóman Bálint vezette kultuszkormányzat nyugdíjba küldte, a két professzor távozásával és iskoláik megszüntetésével kapcsolatban nemcsak a túllépett korhatár, nemcsak a „túldimenzionált" egyetemek leépítésének szükségessége, hanem nyilván „magasabb szempontok" is érvényesülhettek. 1936-ban a hivatalos magyar politika már véglegesen a német hatalmi törekvések mellé szegődött, és nem volt hajlandó tűrni, hogy az egyetemen független gondolkodású tanárok taníthassanak. Grósz Emil és Korányi Sándor mindig szilárdan kitartottak azon meggyőződésük mellett, hogy a tudományos munkásságot nem szabad művelőik hite, nyelve, faja, nemzete szerint megítélni, csupán az alkotások belső értéke és tartalma alapján. Pasteurrel vallották, hogy „La patrie de la science embrasse l'humanité tout entière": a tudomány hazája átöleli az egész emberiséget. Csakhogy a magyar prefasizmus szószólói a német példa hatására már elindultak abba az irányba, amely nem az egész emberiség útjára vezetett, hanem az egész embertelenség zsákutcájába torkolt. •Korányi Sándor ti. anyai ágon Bónis Sámuel kuruc generális ivadéka volt. (Nagyapját, Bónis Sámuelt bízta meg 1849-ben Kossuth a Korona megmentésével.) Apja viszont — miként az köztudomású — báró tolcsvai Korányi Frigyes volt, akit fiatal korában még Kronfeldnek hívtak.