Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Izsák Sámuel: Dr. Scheiber S. H. magyar kórboncnok tevékenysége Romániában

kórbonctani preparátumokkal gazdagította a Goltea Kórházban elhelyezett Kórbonctani Múzeumot, Ez rövidesen európai hírnévre tett szert, minthogy Scheiber kapcsolatot tartott fenn Bécs és Berlin hasonló intézményeivel, sőt csereviszonyban is állott ezekkel. Egyes román orvostörténészek (Gálásescu [5], Gomoiu [6]) szerint Scheiber a Kórbonctani Múzeumot igazgatói minőségben vezette. Fáradhatatlanul vett részt Bukarest orvosi társaságainak tevékenységében is. 1865 óta tagja volt a román fővárosban működő Orvosi Tudományos Társaságnak (Socielatea stiintificü medicala), ahová a prepateliaris nyálkatömlők anatómiájáról és a patella-hygromáröl szóló dolgozata alapján választották be. E román nyelvű munkája nyomtatásban is megjelent [7]. Két évvel később, 1867-ben az előbb említett társaság helyett újonnan alakult Bukaresti Orvossebészi Társaságnak (Socielatea medico-chirurgicalä din Bueoresli) is tagja volt. A Nemzeti orvosi és gyógyszerészi iskolában viselt adjunktusi funkciójában — ami egy mai, ún. előadótanári munkakörnek felelne meg —• 1869-ben véglegesítették Despre anatómia unüi monstru duplice si Despre trichinozä (Kettős torz anatómiájáról és a trichinosisról) című munkája alapján. A kiváló felkészültségű Scheiber Romániában kedvező feltételeket talált arra, hogy önállóan folytathassa és elmélyíthesse Bécsben elkezdett kórbonctani tevékenységét. Megfigyeléseit és eredményeit a román orvosi sajtóban közölte, de ugyanakkor küldött cikkeket a magyar, osztrák és német folyóiratoknak is. Tevékenységében nem szorítkozott kizárólag a kórbonctanra. Foglalkozott általános kórtani, belgyógyászati, valamint parazitológiai kérdéseikkel is. Erről tanúskodik romániai évei alatt írott munkáinak változatos tematikája. Jelentősek voltak pellagrakutatásai, amelyeket Romániában végzett. Egyik, még Bukarestből küldött pellagratanulmányát az Orvosi Hetilap közölte 1873-ban [8]. Kétségtelen, hogy Scheiber egyike volt a pellagra legjobb ismerőinek. Haladó nézeteit bizonyítja a pellagráról mint nyomor okozta betegségről vallott felfogása. Flangoztatta annak szociális vonatkozásait, és elvetette korának azt a tudománytalan nézetét, mely szerint a pellagra megjelenésében faji tényezők játszanak szerepet, vagyis hogy e betegség a