Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Adattár - Halból készült népi gyógyszerek (Dr. Sólymos Ede )

Halból készült népi gyógyszerek A magyar népi halászat tanulmányozása közben itt is, ott is találtam adatokat egyes halakból készített gyógyszerekre, gyógyító eljárásokra. Ezekre manapság már csak az öreg halászok emlékeznek, egy részük esküszik hatásukra, mások csak mint üzletet említik. Leggyakrabban a menyhal (Lota lota L.) májából, epéjéből készült olajat emlegetik, mint a szembetegségek — elsősorban a hályog — gyógyszerét. Erre vonatkozóan irodalmi adatokat is találtunk. Már a bibliában, Tóbiás Könyvében történik említés erről. Tóbiásnak alvás közben meleg íeeskegané hullott a szemébe, amitől elvesztette a látását. Az 1932-ben kiadott Vulgata fordítás jegyzete szerint a görög szöveg „fehér foltról, hályogról" beszél. Az ifjabb Tóbiás egy ,,nagy halat" fogott a Tigrisben, s az angyal utasítására kivette szívét, máját és epéjét. Hazatérése után az epével kente meg atyja szemét. ,,És mikoron a szemei neki viszketni kezdettek volna, mindaddig vakara azokat, míglen a szeme végiről a hályogot, mintegy halhéját levoná" — mondja Károli fordításának 1704-cs kiadása. (Tóbiás Könyve IX. lf —13). A Vulgata-fordítás is az epét említi, de viszketésről nem szól. A menyhal májával kezelte szembaját Kollár, a wieni udvari múzeum igazgatója is, amelyet Petényi Sámuel által küldött két db élő menyhalból vett ki. A régi gyógyszerek között ,,Licjuor hepaticus mustelae fluviatilis" néven szerepelt a menvhalolaj (Halászat, XII. 1911. p 15). Az olaj készítésének és használatának részletes ismertetését közli Singhoffer M. József pesti halászmester visszaemlékezéseiben. Szerinte 18B0 körül a pesti halászmesterek még rendszeresen készítették a menyhalolajat, és évente 100 kis üveggel is eladtak a halpiacon belőle. A menyhal máját epével együtt jól kiáztatták, aztán befőttes üvegbe függesztették. Kb. egy hónap alatt a máj kiszáradt, a kicsöpögött olaj pedig az üveg aljában összegyűlt. Este kellett használni, úgy hogy a beteg hanyatt feküdt, szemét lehunyta, s valaki szemhéját és környékét bekente olajjal. Utána a szemben viszketegség és erős könnyezés lépett fel, de sem dörzsölni, sem letörölni nem volt szabad. „Külső" hályog ellen használták, állítólag jó eredménnyel. A „gyógyító erőt" úgy látszik az epében kell keresni, meri az 19 Orvostörténeti közlemények 289