Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Borsa Gedeon: Sebastian Pauschner, az első Magyarországon megjelent orvosi munka szerzője és nyomtatásban kiadott munkái

reneszánsz-stílű fekete-fehér fametszetben foglal helyet [40]. Ez a címkeret Florian Ungler krakkói nyomdájában az 1513. évben több alkalommal is felhasználásra került [41]. A szalagfonatokból és indákból képezett keret alján két pufók angyalka ül: az egyik hallgatja, amint a másik trombitát fúj [42]. A címlap verzóján áll az az előszó, amelyet fentebb már idéztünk. A Sebastian Pauschner által Gregorius fivérének szóló eme sorokból megtudjuk, hogy Gregorius nemrég kérte bátyját, hogy tegye számára könnyebbé a számolás elsajátítását. E könyvet ugyan a mindennapi kereskedői gyakorlatnak szánta, a fentiek miatt mégis öccsének ajánlotta. Ezek alapján e kis mű összeállítójaként Sebastian Pauschnert fogadhatjuk el, bár aligha eredeti alkotás. A XVI. századi Lengyelország a matematika területén Európa élvonalába tartozott [43]. A krakkói egyetem körül kialakult tudóskör számos tagja foglalkozott a XVI. század idején igen keresetté vált különböző számtankönyvek szerkesztésével mind iskolai, mind kereskedelmi használatra [44]. Pauschner összeállítása ez utóbbi kategóriába tartozik [45]. A tulajdonképpeni számtankönyvecske szövege a nyomtatvány 2—7. levelein foglal helyet. A tárgyalt szöveg jobb megértését három fametszet segíti [46]. A kolofont — ..Impressum Cracouie Florianü Ungleriü. Anno dni 1513." — a 7. levél rektóján találjuk. A megjelenés pontos datálásához az nyújt támaszt, hogy Ungler 1513 augusztusában társult a Strassburgból érkezett Wolfgang Lemnél [47]: Pauschner kis munkáját tehát még ez előtt nyomták. A 7. levél verzóján — „Regula gnalis fractionü" címmel — Pythagoras táblázata áll [48]. E nyomtatványt a lengyel könyvészeti irodalom [19] — szemben a magyarral — már több mint száz éve ismerte. A gazdag irodalom közül legbehatóbban Kopera tárgyalta e művet, amelynek szerzőjéről ő nem tudott semmit sem megállapítani. A lengyel könyvtárak a kiadvány több példányát is őrzik [50]. 3. Amint bevezetőben már említettük, Szabó Károly [51] Pauschnemék a pestis ellen írt művét „Libellus de remediis