Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Tóth Tibor: Az embertani szisztematika alapvető kérdései

rendszertani kérdéseivel foglalkozó kutatók (vagy néhány esetben dilettánsok, mint Gobineau, Lapouge) nem vették vagy nem a tőlünk függetlenül létező, kauzálisán összefüggő tények fel-, illetve elismerése nélkül vették figyelembe a vizsgálandó problémákhoz a határos tudományok területéről felhasználható eredményeket. Megjegyzendő, hogy az emberiség faji egysége az embertani vizsgálatoktól függetlenül a I lomo sapiens kialakulása óta filogenetikai valóság, s a kérdés helyes megvilágítása csupán az egyes kutatók megfelelő hozzáállásán múlott. Ebben viszont kétségtelenül nagy szerepe volt még az ismeretanyag kisszámúságának vagy elégtelen felgyülemlésének. Mivel tudománytörténetileg először, illetve elsősorban a növény- és állatvilág szisztematikájával foglalkoztak, ez önmagában rejtette az egyes fogalmaknak az emberiségre való sematikus alkalmazásának lehetőségét. Valójában egyrészt elismerendő az, hogy nem minden zooszisztematikai kategória alkalmazható az antropológiai rendszerezésben, másrészt az alkalmazható kategóriák tartalma a zoológiában és az antropológiában nem minden esetben azonos. Kétségtelen, hogy a fajfogalom esetében az emberiség rendszertani értékelésénél a zooszisztematikában megfelelő támpont található. Számos ismert biológus, szisztematikus (Gain, 1954; Mayr, 1942; Mayr—Linsley—Usinger, 1953: Timofejev—Ressovszkij, 1958) egyöntetű álláspontja szerint a faj (species) nem más, mint hasonló csoportoktól reproduktive izolált, potenciálisan kereszteződő, vagyis szaporodásképes populációcsoport. E meghatározás ismeretében kétségtelen, hogy az emberiség fajilag egységes, mivel reproduktive csupán az élővilág alacsonyabb szintű fejlődési csoportjaitól izolált. Az emberiség mint egységes faj, három-négy rassz- (fajta-) csoportra tagolódik, amelyek egymás között teljes mértékben szaporodásképesek. Ennek az emberiség történelmében számos bizonyítéka van. Az euráziai kontinens népcsoportjainak antropológiai összetétele a geográfiai és a társadalmi izoláció viszonylag jelentős hatása ellenére, az egyes régészeti periódusokban