Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

V. I. Dmitrieva: Tájkutató orvostörténeti tanulmányok a Szovjetunióban

szert és gy ügyelj árast felismerő megfigyelő képessége mutatko­zott meg. A hegyi lakók ésszerű sebészeti fogásairól írt N. I. Pirogon, aki az 1847. évi kaukázusi expedíció alatt Dagesztánban tar­tózkodott. Kazahsztán népességének élete más jellegű volt; a lakosság egy része nomád életmódot folytatott, a hatalmas területen sok áttele­pülő volt. Az orvosi ellátás helyzete azonos volt Dagesztánéval. Alig volt orvos. A segítséget a papság és a kuruzslók nyújtották. Azonban Kazahsztánban is találkozhattunk bizonyos gyógy­eljárásokkal és gyógyszerekkel, amelyek a néptömegek bölcses­ségét hirdették. Széles körben ismerték a kancatej, a ,,kumisz" hasznát az egészségre, a lakosság ismerte bizonyos gyógyfüvek hatását. Igénybe vették a gyógyforrásokat is. Csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után változott meg gyökeresen az orvos- és az egészségügy helyzete. A könyvek utolsó fejezetében a szerzők meggyőző adatokat közölnek, ame­lyek a köztársaságok lakosságának a szovjet rendszer évei alatti nagyobb és jobb orvosi ellátásáról tanúskodnak. Megsokszorozódott az orvosok száma, orvosi intézetek jöttele létre, amelyek mindenfajta speciális orvosi segélyt nyújtanak; orvosi főiskolák nyíltak, felszámoltak számos fertőző beteg­séget, jelentékenyen csökkent a halálozási arányszám, és meg­hosszabbodott az általános emberi életkor. R. L Szamarin és R. S. Alikisev monográfiái tanúskodnak arról, hogy milyen felmérhetetlenül megváltozott a szocialista rendszer alatt a régebben elmaradott, központtól távol eső tartományokban a nép egészségvédelmi helyzete, hála a kommu­nista párt és a szovjet kormány az emberek jólétéről való foly­tonos gondoskodásának. Érdekes és tanulságos adatokat tartalmaz A. I. Malozemooa monográfiája ,,Az irkutszki tartomány egészségvédelmének történetéből". (Irkutszk 1961.) A szerző adatokat közöl F. B. Wolf orvosról, az 1825. évi decemberi felkelés egyik résztvevőjéről, akit húszévi kényszer­munkára ítéltek és Szibériába száműzték, ahol önzetlenül és széles körben nyújtott segítséget mint orvos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom