Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
V. I. Dmitrieva: Tájkutató orvostörténeti tanulmányok a Szovjetunióban
szert és gy ügyelj árast felismerő megfigyelő képessége mutatkozott meg. A hegyi lakók ésszerű sebészeti fogásairól írt N. I. Pirogon, aki az 1847. évi kaukázusi expedíció alatt Dagesztánban tartózkodott. Kazahsztán népességének élete más jellegű volt; a lakosság egy része nomád életmódot folytatott, a hatalmas területen sok áttelepülő volt. Az orvosi ellátás helyzete azonos volt Dagesztánéval. Alig volt orvos. A segítséget a papság és a kuruzslók nyújtották. Azonban Kazahsztánban is találkozhattunk bizonyos gyógyeljárásokkal és gyógyszerekkel, amelyek a néptömegek bölcsességét hirdették. Széles körben ismerték a kancatej, a ,,kumisz" hasznát az egészségre, a lakosság ismerte bizonyos gyógyfüvek hatását. Igénybe vették a gyógyforrásokat is. Csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után változott meg gyökeresen az orvos- és az egészségügy helyzete. A könyvek utolsó fejezetében a szerzők meggyőző adatokat közölnek, amelyek a köztársaságok lakosságának a szovjet rendszer évei alatti nagyobb és jobb orvosi ellátásáról tanúskodnak. Megsokszorozódott az orvosok száma, orvosi intézetek jöttele létre, amelyek mindenfajta speciális orvosi segélyt nyújtanak; orvosi főiskolák nyíltak, felszámoltak számos fertőző betegséget, jelentékenyen csökkent a halálozási arányszám, és meghosszabbodott az általános emberi életkor. R. L Szamarin és R. S. Alikisev monográfiái tanúskodnak arról, hogy milyen felmérhetetlenül megváltozott a szocialista rendszer alatt a régebben elmaradott, központtól távol eső tartományokban a nép egészségvédelmi helyzete, hála a kommunista párt és a szovjet kormány az emberek jólétéről való folytonos gondoskodásának. Érdekes és tanulságos adatokat tartalmaz A. I. Malozemooa monográfiája ,,Az irkutszki tartomány egészségvédelmének történetéből". (Irkutszk 1961.) A szerző adatokat közöl F. B. Wolf orvosról, az 1825. évi decemberi felkelés egyik résztvevőjéről, akit húszévi kényszermunkára ítéltek és Szibériába száműzték, ahol önzetlenül és széles körben nyújtott segítséget mint orvos.