Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Spielmann József: Adatok a nervista eszmék történetéhez Romániában

és az ennek megfelelő izomcsoport összerendezéséből jön létre. „Hasonló koordinált reflexekkel -— állapítja meg — az embernél is találkozunk." Az emóciók, az emóciókat kísérő mozgások, a segélykérő kiáltás és más ösztönösnek nevezett cselekedetek — mind ebbe a csoportba tartoznak. Az összerendezett reflexek nem velünk születettek, hanem az élet folyamán alakulnak ki, amikor is — állapítja meg Deleanu — „a cselekedet többször ismétlődik, és az adott funkcióhoz alkalmazkodik. Ezáltal a szervezet részéről olyan reakció jön létre, mely az élet fenntartását szolgáló szükségletekhez adekvát" (i. m. 34. o.). Ha a Deleanu által használt terminológia el is tér mai szakkifejezéseinktől, a felismerés, mely szerint a reflexek asszociációja új reflextípus megjelenéséhez vezet, felfogásának előre mutató vonása. Pavlov a hasonló reflexeket feltételes reflexeknek nevezi majd, s egyúttal bizonyítani fogja azt is, hogy a reflextevékenység azon alapvető szervezeti működés, melyen keresztül a szervezet alkalmazkodik környezetéhez, s ezáltal lehetővé teszi a fejlődést. A tudatos tevékenység élettani magyarázatára Deleanu — Pichet nyomán — pszichés reflexek létezését tételezi fel. Ez szerinte egy régebbi perifériás ingert követő, új reflexek által kiváltott öntudatlan mozgás. E fogalom tisztázására példaként említi, hogy a hányingert és az undort kiválthatja az undort keltő tárgy meglátása. De ugyanezt idézi elő az erről a tárgyról való beszélgetés is. Ez esetben egy pszichés reflexszel állunk szemben. Létrejöttének alapfeltétele, hogy az agyban már létezzék egy kép az undort keltő tárgyról. Enélkül a pszichés reflex sosem jöhetne létre. „Ha az agyban nem létezik — írja -— olyan központ a hányinger és az undor számára, melyet maga a kellemetlen szag érzete hoz létre, bármilyen undorító is legyen a visszataszító tárgy megjelölésére szolgáló szó, egymagában nem fog sosem létrehozni sem hányingert, sem hányást" (i. m. 31. o.). Georgescu-Deieanu — akárcsak mestere, Richet — csupán megsejti a beszéd fontos szerepét a reflexműködésben. Csak I. P. Pavlov dolgozza majd ki a II. jelzőrendszerről szóló taní-