Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Spielmann József: Adatok a nervista eszmék történetéhez Romániában

tokra vonatkozó misztikus elképzeléseket, és kimutatta a tudati folyamatok lélektani alapjait. Az, ami Szecsenovnál csak elméleti felvázolás, I. P. Pavlov művében kísérletesen alátámasztott élettani felfogássá válik. A feltételes reflexekről, valamint az I. és II. jelzőrendszerről szóló tanítás kidolgozásával Pavlov lefektette a központi idegrendszer élettani kutatásának és egyúttal a tudományos lélektannak az alapjait. 7. P. Pavlov művének sikere azonban nem homályosíthatja el előfutárainak érdemeit. A XIX. század második felében Európa-szerte találkozunk olyan kutatókkal, mint pl. az angol Huxley és Magnus, a francia Eichet stb., akik a központi idegrendszernek a szervezet összes működéseit irányító vezető szerepét erőteljesen kidomborítják. Jóllehet felfogásaik nem mindvégig következetesek, nem kísérletesen alátámasztottak, mégis figyelmet érdemelnek, mert az evolucionizmus eszméit igyekeztek alkalmazni a központi idegrendszer és a lélektan területén. A fentebb említett, Ch. Pichet pl. — jóllehet spekulatív alapon — kizárólag az ún. pszichés reflexek alapján igyekszik magyarázni a gondolati és a beszédtevékenységet is. Richet szerint a pszichés reflexeket a tudati tevékenység alapvető működésének tekinthtetjük. /. Georgescu-Deieanu (1863—1893) fiatalon elhunyt román orvos lelkes hívévé válik a francia tudós nézeteinek, és 1899ben megvédett doktori tézisében — „Reflexül vorbirii si formele de amnezie verbalá" (A beszéd reflexe és a verbális amnézia formái) — klinikai megfigyelései alapján alkotó módon tovább fejleszti ezeket a nézeteket. I. Georgescu-Deieanu életéről kevés adatunk van. 1863-ban született. Orvosi tanulmányait Bukarestben végezte, s egyidejűleg interni minőségben Severeanu sebészprofesszor intézetében dolgozott. Tanulmányainak befejezése után a Központi Kórház sebésze és a Spitalul orvosi folyóirat egyik szerkesztője. Fiatalon — 30 éves korában — hunyt el érmegbetegedés következtében. Tudomásunk szerint doktori értekezésén kívül egyetlen fontosabb művet sem hagyott hátra.