Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

vonuló része mutat erős fejlettséget, Juhász Gyula agyvelején ez a tekervény nem vaskosabb az átlagnál. Mindkét fali lebenyen, a hátsó központi árok közepétől a nyakszirti lebeny felé egy barázda, a sulcus interparietalis vonul (Si), amely a fali lebenyt felső és alsó lebenyekké osztja. Ez a mély árok a költő agyának jobbféltekéjén hátrafelé csak néhány centiméter hosszúságban követhető, mert az alsó fali lebenykét sekélyebb és az interperietalis árok felé sugárszerűen vonuló barázdák számos kisebb tekervényre tagolják. (2. kép: Si.) Ez a csillagszerű képződmény az ún. parietalis csillag, amely az átlag emberek agyán szabályszerűen mutatkozó egyszerűbb tekervényrajzolat helyén, a nagytehetségű emberek agyfelszínén szokott előfordulni. Nyilvánvaló, hogy a tekervények megszaporodása folytán változatosabb agyfelszín az agykéreg eme területeinek a gyarapodását eredményezi, és azáltal bőségesebb férőhelyet biztosít a kérgi idegsejtek számára. A fali és halántéki lebeny szóbanforgó kérgi területei a homloki lebeny jelentékeny részével együtt olyan mezők, amelyeknek közvetlen kapcsolata az érzékszervek felől jövő ingerek befogadására szolgáló kérgi területekkel, vagyis az érzékszervek kérgi képviseletével nincs. Nincs közvetlen kapcsolatuk a kéregből kiinduló mozgató pályával, a végrehajtó pályarendszerrel sem, de végső fokon természetesen kapcsolatban állnak ezekkel több idegegység egymáshoz csatlakozása, a neuron-láncolalok révén. Flechsig ezeket a frontalis, illetve parieto-temporalis kéregrészeket elülső, illetve hátsó asszociációs mezőnek nevezte el, mivel itt megy végbe a társítási művelet, szerinte maga a szellemi tevékenység. Pavlov szerint az említett agyterületek a legmagasabb fokú idegrendszeri tevékenység, a beszéd és gondolkodás szolgálatában állanak. A környezetből érkező jelzések itt válnak a jelzések jelzéseivé: gondolattá, beszéddé, de természetesen nem oly módon, hogy e területen belül meghatározott szellemi funkciónak külön-külön helyet jelölhetnénk ki, mert hiszen mindez az egész agyvelő összműködésének az eredménye. Értelmetlen volna a művészi vagy költői alkotás színteréül az