Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

hat olyan jellegzetességeket, amelyek az átlagember agyával összehasonlítva figyelmet érdemlő eltérések gyanánt értékesíthetők. Juhász Gyula agyfelszínének gazdag a tagoltsága, a tekervények másodlagos, harmadlagos barázdák révén sokasodnak meg. Az agykéreg, amely az egyéni és fajfejlődés korai szakaszaiban sima lepelként borítja be a központi idegrendszer többi szelvényeit, a sokszoros gyűrődés és ránc révén a koponyaüreg csontos, meres tokján belül sokkalta nagyobb felületet ér el, mint amekkora a koponya sima belső felszíne. Minél gazdagabb a gyrificatio, annál nagyobb kiterjedésű a kéregállomány, amely az idegegységek, neuronok százmillióit tartalmazza. F 2. ábra. Juhász Gyula agyvelejének külső, domború felszíne. Bal félteke. F: homloki lebeny; T: Halántéki lebeny; 1\: Felső halánték; tekervény; T

2 középső halántéki terkevény. e: központi barázda; 0: nyakszirti lebeny. Si: Sulus interparietalis.