Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála
dysarthriának minősítette, mert olvasmányaiból valószínűleg tudta, hogy bizonyos jellegű beszédzavar a paralysis progresszivának egyik tünete. A tartósan negatív vér- és liquor-lelet nemcsak azt jelenti, hogy Juhász Gyula vérbetegségéből kigyógyult, hanem a leghatározottabban ellene szól annak a feltételezésnek, hogy depressziója vérbajos eredetű, vagy más szóval kifejezve, hogy a hangulati nyomottság a paralysis progresszivának, mint kései lueses megbetegedésnek a részjelensége lett volna, azaz — amint a költő maga is emlegette — ,,metalueses" bánta lomról lett volna szó. Amint azonban a kórleírásban minden új felvétel alkalmával feljegyzésre került, a sokszor megismételt értelmi vizsgálatnak és a beteg megfigyelésének az eredménye mindig az a megállapítás volt. hogy szellemi hanyatlásnak nyoma sincs. Legszebb és legdöntőbb bizonyíték erre az 1934-es év őszének a termése, amelyet éppen a klinikai bentléte alatt alkotott a költő. Sem formailag, sem tartalmilag nem különböznek ezek a versek a virágkorában írt költeményektől. A lezajlott specifikus gyulladásnak egyetlen maradványa a szemeken volt észlelhető: a pupillák tágabbak és egyenetlen szélűek voltak, fényreakciójuk renyhe volt, később hiányzott, és közelbe vagy távolba nézéskor, vagyis alkalmazkodásra is renyhébben reagáltak. Ezek az elváltozások valóban a leggyakrabban vérbajos fertőzés nyomán alakulhatnak ki. Hogy a fertőzés mikor történhetetett, azt nem leheteti megállapítani. Az is lehetséges, hogy Juhász Gyula ezzel a fertőzéssel jött a világra. Fel van jegyezve ugyanis a kórtörténet előzményi adatai között, hogy születésekor annyira satnya volt, hogy nem bíztak megmaradásában. Az sem maradt titok, hogy édesanyja vérbajos eredetű idegrendszeri betegségben halt meg. Az egyik klinikai benttartózkodása folyamán szemészeti vizsgálatban is részesítettük a beteget, s a szemész szakorvos a szemfenéken kötőszöveti szaporulat folytán létrejött, elmosódott szélű, szabálytalan alakú, degeneratív jellegű, barnás színű látóidegföt észlelt mindkét szemen. Az elváltozást lezajlott ideggvulladásnak tartotta (dr. Fejér tanársegéd megállapítása). F.z a szemészeti lelet valamilyen régóta gyógyult gyulladásos, de nem feltétlen vérbajos folyamat maradványának minősíthető.
