Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

ír. De másnapra már visszazökken a régi állapotába, s azt mondja „tegnap valami delíriuma lehetett". Az elkövetkező hetek orvosi igyekezetei semmi további kedvező változást nem hoznak. December vége felé hazakívánkozik, hátha a változás jót tesz; „talán nagyon is beskatulyáztam magam", mondja. Folyton visszatérő panasza a fejfájás, amit most már dilauiddal próbálunk megszüntetni (morphin-származék). Ez csillapítja végre panaszait, noha az első injekció hányingert, sőt hányást váltott ki. Karácsonyra édesanyja hazaviszi. (1934. december 22.) Másfél év múlva egyik este Juhász Gyula megint „nagyobb adag altatót vett be", amitől 24 óráig aludt. Erre beszállították a közkórházba, ahol gyomormosás, szívszerek alkalmazása után magához tért. Most már hetedszer lesz Juhász Gyula klinikánk lakója, 1936. május 14-től 1936. július 23-ig. Ezúttal is félrevonultan üldögél, vagy hátratett kezekkel sétálgat, magától soha meg nem szólal, de kérdésekre készséggel válaszol. Május 20-án azt is elmondja, hogy otthon öngyilkossági szándékkal tíz Medinálos port vett be, nem tudja milyen adagolásúak voltak, az idegklinikán írtuk fel számára annakidején. (Félgrammosak voltak, tehát öt grammot vett be egyszerre a költő; ez már halálos adag.) Ezúttal újabb élénkítő szerrel, a Photodynnal teszünk kísérletet. Az altatóul rendelt Somnifent pedig cseppekben adjuk, mert azt nem lehet nyelést mime Ive, az esti vizit után a szájból kivenni és így összegyűjteni. Június elején már sétálgat a kertben, hátratett kezekkel, ami a költőnek különben is régi szokása. Szeret is sétálni, mert így jobban tud gondolkodni, mondja el nekünk. Néha még kedélyesen el is beszélget az orvosaival, s a rádiót is meghallgatja. A júniusi meleg kimeríti. A kertben is az árnyas helyeket keresi fel.