Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

Oktober 30-án bizakodó hangulatban van, szeretne hazamenni és ismét dolgozni. Haza is bocsátjuk, testileg is megerősödve, 52,30 kg testsúllyal. Közel egy évig nem volt ránk szüksége a költőnek. Reményünkben azonban csalatkoztunk, mert az idő sajnos költői alkotás nélkül telt el. 1934. július 25-én azért kell újból, most már hatodszor klinikai ápolásba venni a költőt, mert hozzátartozói Csajágba Márta dr. tanársegédünknek elpanaszolják, hogy hetek óta megint teljesen magába zárkózott, nem eszik, nem alszik. A szokásos vizsgálatok megismétlésekor a jól ismert állapotot találjuk megint. Vizeletben semmi kóros, Wassermann-reakció negatív és így tovább. Üjra kezdődik az ópium szedése, és a küzdelem az étvágytalanság és székrekedés ellen. Ezek depressziójának makacs kísérői. Az öngyilkosság veszélye miatt ez alkalommal a klinika zárt osztályára vesszük fel; itt napközben a kertben sétálgat, értelmesebb betegtársaival elbeszélget, de sohasem ő a kezdeményező. Állapotát igen súlyosnak, reménytelennek mondja, a klinikán ő a legsúlyosabb beteg. Kevés altatóval elég jól alszik. Pár hét múlva már annyira enyhül a nyomottság, hogy az idegosztályra helyezhetjük át, a Kálvária térre. Egykedvűen veszi ezt is tudomásul, bár — amint mondja — a zárt osztályon a zaj utóbb már rossz hatással volt reá. Fejfájásos panasszal, sétálgatással telnek a napok. Nem olvas, mert a fejfájása akadályozza. Augusztus 20-án ezt jegyzi fel szavai nyomán a kórtörténet írója: Fejfájása időnként erősebb. Tompa nyomóst mindig érez, anélkül már el sem képzeli az életet. Augusztus 25-én már valamivel közlékenyebb. Elmondja, hogy néha kellemetlen, idegenszerű érzése van egész testében, szeretne a bőréből kiugrani. Máskor agyában ürességet érez. Mosolyogva teszi hozzá, hogy folyik agyában a láz, a rombolás, halad előre a „demencia". Biztatásra mégis olvasgat, eleinte idegenkedik, később, aránylag rövid idő alatt egész regényt kiolvas, és halk szóval fűzi hozzá találó megjegyzéseit [8].