Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

való hivatkozással, hogy csak szabadságról volt szó, nagyobb izgalom nélkül hozható vissza a klinikára. Miután az édes­anyja kedvező hírt hozott fia otthoni magatartásáról, egyelőre nem is tért vissza Juhász Gyula hozzánk. A „szabadságnak" 1933. február 5-én a negyedízben történő klinikai felvétel vetett véget, mivel a felvétel előtt két nappal otthon Juhász Gyula fel akarta akasztani magát, de idejében megakadályozták. Hozzátartozói előadják, hogy a klinikáról való távozása után otthon egy ideig elég rendezetten viselkedett, keveset dolgozott, olvasott is, de zárkózottsága alapjában mit sem változott. Körülbelül egy hónapja állapota rosszabbodott, álmatlan, s csak 1 gr Medinállal tud 2—3 órát aludni. Azt állítja, hogy „erős, spastikus, szűnni nem akaró fejfájása" van. Nem beszél, enni nem akar, gyógyíthatatlan elmebetegnek tartja magát, minden ami vele és körülötte történik, a világi események is stb. fájdal­masan hatnak rá. „Minden mozgás fájdalmas" — mondja. Ezért tétlenül, búskomor arckifejezéssel ül, öngyilkosságot hangoztat. Végül meg is kísérelte. A depressziós beteg öngyilkossági szán­dékának a végrehajtása legtöbbször a melancholia kezdetén vagy végén sikerül, amikor a depresszió már beköszöntött, vagy még megvan, de a betegség egyik fő szüneteként, jelentkező moz­gásbeli gátoltság még enyhe fokú. A betegség tetőfokán, amint Juhász Gyula betegsége során eddig is láttuk, minden mozgás­beli késztetés kivitele gátolt, a beteg mozdulatlanul fekszik ágyában, felkelni nem akar, táplálkozásnál ellenkezik, gondol­kozása is meglassúbbodik, gátolt lesz. Ilyenkor valamivel kisebb az öngyilkosság veszélye, bár a kínzó szorongások hatása alatt fellépő heves indulatkitörések (raptus melancholieus ennek a neve) néha ilyen állapot közepette is járhatnak önveszélyes cselekedetekkel. A testi vizsgálat eredménye megint nem utal semmi szervi idegrendszeri eltérésre. Talán említést érdemel, hogy vérnyomása alacsony, 105/65 Hgmm, azonban érrendszeri betegségnek sem­mi nyoma. A költő ekkor 49 éves volt. Klinikai tartózkodása alatt kezdetben egész nap földreszeg­zett tekintettel ül vagy áll, sétálni nem akar. Alig eszik hosszas biztatásra valamit. Ha szólnak hozzá, röviden, halkan válaszol. Minden tekintetben tájékozott. „Minden mozgás fájdalmas"

Next

/
Oldalképek
Tartalom