Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Gálfi Béla és dr. Schenker László: A pszichiátriai munkaterápia története

kezett biztosítani, de a nyugalom alatt nem a tétlenséget értette, hanem a tevékeny nyugalmat, az olyan elfoglaltságot, amely megnyugtatóan hat a kórosan működő idegrendszerre a többi­között azért is, mert minden károsító tényezőt kiküszöbölt. Az elfoglaltságok között jelentős szerepet kapott a munka. Ugyanebben az időben Giljarooszkij a kollektív munka hatá­sát vizsgálta betegein. Megállapította, hogy a kollektív mun­kának az esetek döntő többségében rendkívül kedvező hatása van a kóros tünetekre, különösen a beteg magatartásbeli ano­máliáira. A Nagy Honvédő Háború alatt a betegek munkába állítása nemcsak terápiás célzattal történt, hanem a hiányzó munkaerő pótlására is. Cetelin azt tapasztalta, hog)' a betegek önálló­sága, felelősségérzete hihetetlen módon megnövekedett. Szerinte a munkaterápiának idült defekt betegeken olyannak kell lenni, hogy a megmaradt kompenzációs lehetőségeket abban az irány­ban fejlessze, hogy a beteg a munkás élethez ismét alkalmaz­kodni tudjon. Több ízben megfigyelte, hogy a nyugtalan betegek megfeszített munka hatására megnyugodtak. 1953-ban jelent meg Rubinova közleménye az epilepsziás betegek munkaterápiájával kapcsolatban. Kiemeli Rubi noná. hogy a dolgozó betegek 96%-án. míg a nem dolgozóknak csak 36%-án következett be javulás ugyanolyan medicinális keze­léssel. 1958-ban Branicén tartották a Nemzetközi Munkaterápiás Kongresszust. Az itt elhangzottak újabb lendületet adtak a munkaterápia alkalmazásának. Az előadók kivétel nélkül megegyeztek abban, hogy terápiás hatást csak a jól szervezett, eredményes termelő munkától lehet várni. Alapelvként szögez­ték le. hogy a terápiás szükségleteknek megfelelően kell meg­teremteni a minél változatosabb munkaalkalmakat. Az előbbi hézagos összefoglalás után megkísérelem az elme­beteg-gondozás magyar vonatkozásait is vázolni. 1806-ban jelölhetjük meg azt a legrégibb időpontot, amikor hazánkban az elmebetegeket igyekeztek a gonosztevőktől el­különítve gyógyítani. Bár még az 1851-ben kelt belügyminisz­teri leirat is azon méltatlankodik, hogy a bűnözőkkel együvé

Next

/
Oldalképek
Tartalom