Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Kérdő István: Az orvos egyénisége és magatartása Hippokrates műveinek tükrében

orvos az illetékes betegeket állásából kifolyólag díjtalanul köteles ellátni, és ebben az esetben az etikai problémák az ajándék elfogadása körül merülnek fel. Hippokrates az „Előírások "-ban tesz említést a honoráriumról, és véleménye általános érvényű útmutatásnak tekinthető : „A mi felfogásunkban még a következő pontot érdemes megszívlelni. Ha ugyanis mindjárt kezdetben beszélünk a honoráriumról ... akkor a betegben, ha nem jutunk megegyezésre, azt a gondolatot ébresztjük, hogy az orvos vagy azonnal cserben hagyja őt és elmegy, vagy hogy el fogja hanyagolni, és pillanatnyilag nem rendel számára semmit sem. Nem szabad tehát a honorárium megszabására gondolnunk, mert ilyen szándékot a betegre nézve ártalmasnak tartunk, különösképpen heveny betegségben. A baj heveny lefolyása ugyanis egyrészt nem ad illő alkalmat az orvosnak a visszafordulásra, másrészt nem teszi lehetővé egy tisztességes orvos számára, hogy a saját hasznával törődjön, hanem inkább arra készteti, hogy jó hírnevét megőrizze. Sokkal jobb az illetőknek, miután átsegítettük őket a bajon, szemrehányásokat tenni, mint tőlük életveszélyben honoráriumot előre kicsikarni." „Ne csak a honoráriumon gondolkodjunk, hanem vezessen bennünket a tudásunk kibővítésére irányuló törekvés is. Azt tanácsolom, ne támasszunk aránytalanul nagy követelésekett hanem legyünk tekintettel a beteg vagyonára és jövedelmére, Adott esetben kezeljünk ingyen, és inkább vigyük magunkkal a hála emlékét, mint a (honorárium kiegyenlítése fölött érzett) tetszést. Ha alkalom kínálkozik egy bajba jutott idegent ingyen kezelni, az ilyeneknek különösen legyünk segítségükre, mert ahol az emberszeretet, ott van az orvosi hivatás szeretete is." Kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy Hippokrates felfogása lényegében tökéletesen megfelel a mi Orvosi Rendtartásunk szellemének. Az orvos elsőrendű törekvése a beteg ellátására, gyógykezelésére kell hogy irányuljon. Egyéni hasznát pedig csakis a becsület, méltányosság és jog keretei közt keresheti, de a hivatását szerető orvost még itt is az emberszeretet szempontjai vezetik. Végül tekintsük át Hippokrates esküjét mint az orvosi hiva-