Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Kérdő István: Az orvos egyénisége és magatartása Hippokrates műveinek tükrében
nek bizonyultak, és minden korszak orvosa elé eszményként állíthatók, amikor hivatása minél tökéletesebb betöltésére törekszik. Véleményünk szerint Hippokrates munkáiból bőségesen meríthetünk ilyen gondolatokat és tanácsokat. A ránk maradt hippokratészi írások közül öt foglalkozik elsősorban az orvos személyével, tulajdonságaival, viselkedésének követelményeivel, mégpedig: „Az eskü", „A törvény", „A tiszteletet ébresztő magatartás", az „Előírások" és „Az orvos" című munka. A következőkben szemelvényeket mutatunk be a felsorolt művekből. Idézeteinket bizonyos témakörök szerint csoportosítottuk. A teljes szétválasztás azonban nem volt lehetséges, mert bármilyen kérdést tárgyalt is Hippokrates, minden alkalmat megragadott, hogy fejtegetéseit az orvos tevékenységének legkülönbözőbb területeire vonatkozó gyakorlati útmutatásokkal fűszerezze. A fordításokban a szöveg hű tolmácsolását tartottuk a legfontosabbnak, ezért bizonyos engedményeket tettünk a stílus rovására. Mindenekelőtt nézzük meg, milyen testi és psychikai adottságokat, milyen külső megjelenést kívánt meg Hippokrates az orvostól. Legfontosabb megállapításait „Az orvos" című munkájában találjuk: ,,Az orvos méltósága megköveteli, hogy egészséges külsejű és jól táplált legyen, amennyire természete megengedi. Általában ugyanis azt tartják, hogy aki nincs megfelelő testi állapotban, az másokról sem tudhat rendesen gondoskodni. Ügyeljen továbbá a tisztaságra, viseljen illő ruházatot, használjon jó illatú, de egyszerű kenőcsöket. Mindez általában kellemcsen hat a betegekre." „Lelkiéletét értelmesen alakítsa ki, mégpedig ne csak titkolódzással, hanem sokkal inkább rendezett életmóddal, ami nagyban hozzájárul a jó hírnév megszerzéséhez. Jelleme legyen a nemesemberéhez hasonló. Mint ilyen, viselkedjék mindenkivel szemben méltóságteljesen és emberszerető módon, mert az elhamarkodottságot és a tartózkodás hiányát nem becsülik, még ha pillanatnyilag előnyt jelentenének is. Amennyiben szabadon cselekedhet, vegye tekintetbe, hogy az emberek ugyanazt a kezelést csak akkor szeretik, ha az ritkán történik."
