Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

30. i. m. p. 79. 30/a Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története. Kkdorozsma, 1937. p. 99.^ 30/b Móra F.: Ének a búzamezőkről. Lantos, 1927. I. p. 49. 31. Oláh A. : i. m. p. 82 skk. 32. 1. 131. old. és 4. sz. jegyzet. A népi — és primitív — orvoslásban gyakran találkozunk avval, hogy a „kór"-ok és a „gyógyító tényező" valamilyen — mágikus — kapcsolatban vannak egymással. Ezt a kapcsolatot fejezi ki pl. az „ami elrontotta, meggyógyítja", vagy az ismertebb „ebharapást szőrivel" szólás. (Nemcsak szólás, hanem gyógymód is : pl. Vésztőn a kutyaharapás egyik gyógymódja: amely kutya megharapta, annak a szőriből vesznek, elégetik, és a hamujával bekenik a harapás helyét.) Utóbbi esetben a kapcsolat evidens, máskor bonyolultabb. A basaliomát (egy bőrrák féleség) sokhelyt nevezik (rák)fenének. A „fene" — mint ismeretes — a farkas egyik neve. A rákfene gyógyítása pedig igen sokhelyt farkasalma (Aristolochia clematitis L.) főzetével történik. Vagy például a hideglelést nevezik „disznóhideg"-nek is. Gyógymódja (Vésztő): a disznó vályújából (a vályúba tett tányérból) kell enni. Ez a szemlélet abban is kifejezésre jut, hogy a primitív felfogás szerint a javasnak, sámánnak stb. rendszerint kettős: gyógyító és rontó hatalma van. De megtaláljuk azt a felfogást is, mely egyes betegségeket bizonyos, a testbe jutott állatoknak tulajdonít. Az országszerte ismert vízibornyú és gyomorba bújt kígyó hiedelmét nem is említve, csak néhány ritkább adatot sorolok fel ennek igazolására. Béka — ha Vésztőn a gyereknek takony lóg az orrából, így szólnak rá: „A béka lába kukucskál itt ki, fiam." Kutya: vésztői hiedelem szerint, akit a veszett kutya megmart, abban kilenc kis kutyakölyök támad. Győrffy említ egy esetet (i. m. p. 127 — 28.), amikor valakinek „ptrücsök" volt a fejében, s emiatt orvosolták. S végül egy adat a vogul folklórból: a kisgyerek hasában lévő (ill. oda került) tetű a gyermek halálát okozta. (Az asszony unokája, Vogul népmesék, p. 95.) 33. Berde Károly: A magyar nép dermatológiája. Bp. 1940. p. 170. 34. Apáthy 'István: A magyarországi piócák faunája. Math, és term. tud. közi. 22. kötet. 1888. 35. uo. 327.