Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

nadályt) a nyakam bőrébe, kihúzta a rossz vért, azóta tudok dolgozni." (Addig a fájdalomtól nem tudott.) (K. E. Vésztő.) 4. „Én má' ha érzem, hogy bajom van, gyüvök magukhoz piócáért. .." „Akinek nagy a vírnyomása, (az) ide a tarkójára, (meg) akinek a lába, dereka fáj: nadályt raggatnak rá. (Addig van rajta), amíg magától le nem esik. (Állatnak) mikor megdagad a lába, meg van erőltetve: vagy nadályt eresztenek bele, vagy megerelik. A szügyibe szokták ragasztani a nadalyat (sic!). Meg van olyan vérmes (ember), az is használja." (V. Zs. Vésztő.)