Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

évekről van szó!) még sűrűn rakták a piócát a beteg emberiségre, de mert a haladó orvosi tudomány ellene volt a vér minden csökkentésének, lassan-lassan kiment a divatból a piócza és abban az arányban, amint értéküket vesztették az állatok, nőttön nőtt a szegénység szüleim hajlékában" (24). Az Orvosi Tár 1831. III. sz. 289. oldalán egy német folyóirat nyomán közli az alábbi tudósítást: .,Német és magyar országból még mindig igen sok nadály vitetik ki Franczia országba. Az e' czélra készült kocsik különösen vannak alkotva, 's 5—600 ezer (!!!) nadály fér beléjök. A' vitel legjobban akkor történik, mikor hűs és nedves idő van: tehát tavasszal és ősszel. Sokszor öt hat illy szekér indul el egy hétben Franczia országba. Legújabban 8 000 nadály küldetett Parisból Algírba; sok megyén onnan Angliába 's éjszaki Amerikába is. Jelennen Parisban 10 nadálykereskedő van, kiknek mindegyike hetenként valami tíz ezer nadályt ad el; 's így egyedül Parisban esztendőt által valami 5—600 ezer kél el. Adatnak súlyszámra: két kilógramm' (4 font 2 lat) ára 22 franktól gyakran egész 45-ig száll fel." A gyarmati jellegű kereskedelemre és nyersanyaggazdálkodásra jellemző rablógazdálkodás (25) hamar éreztette hatását. A helytartótanács kiviteli tilalmat rendel el, és leír Csanád vármegyéhez is: nyomozza ki, hová lettek a ,,jó hírű" csanádmegyei piócák. A vármegye így számol be válaszában a piócakereskedelemről (1834): ,,A makói járásban a »piotza fogás és kereskedés«-t egyedül a püspöki uradalom határában gyakorolják, bérlője: Újhelyi Sámuel, aki 37 p. 30 kr. bért fizet a püspöknek. Vizes esztendőben sok van, száraz időben kevés, sőt nem is lehet találni. Néha 10—15 métermázsát is eladott Pesten Wurm, Lichtl nagykereskedőknek, hogy ezek kinek adják el, a bérlő nem tudja. Az ára különböző, ha kevés van, fontjáért egy p.-t is adnak, volt idő, mikor csak négy garast kapott. A nagylaki járás piócáit is szívesen vásárolták a pesti nagykereskedők, hol a bérlő Hermann Spiro és Fein Ábrahám voltak, akik vallomásuk szerint a nagylaki határban évente 24 mázsánál is többet összeszedtek, és valami Batt nevű francia kereskedőnek adták el