Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

használva Paskó Kristóf: Erdély pusztulásáról írt siralmában (1663): ..Kevés értékedet kiszijta a török, mint a vér szopó nadály". A sort Páriz-Pápai és Bod Péter szótárának adatával zárhatjuk (1767): „Nadály, vér szopó". Annál meglepőbb ezek után, hogy a XVI. századi orvosi könyvben még találni egy-két orvosságot, aminek egyik összetevője a nadály, de mint vérszívót (a mai népi orvoslásban szokásos módon és betegségekre) nem kommendálja, vérelvonásra csak érvágást ill. köpölyözést ajánl. íme: „Kéznek awagy Lábnak is dagadasarol" cím alatt ezt olvassuk a XVI. századi orvosi könyvben: „Nadalyokat vagdaly megh apróra, Feoldy gylyztakat mos megh zepön, feyer borban hannyad mynd az ket felet es főzd megh benne, zöd ky abból es az vthan ismét fa olayban feozzed annyra, hogy az gylyztak mykor megh hasadoznak, hand ky elözör az Nadalyokath megh wagdalwan, ha megh azalod, ir.egh törödporra, es megh zytalod, es vgy vetödporul bele az fa olayban, sokkal yobb ees haznosb az dagadás kenésére." (2) (Az eredeti szöveg „3" betűjét „z"-vel, „[" betűjét „s"-sel írtam át). „Hay awagy Szőr neueleseröl" pedig ezt ajánlja: „Törvissöntermé chygaknak chyak az husat, Meheket, Darasokath, Nadalyokat, es egöt Soth, ezöket veod egyenlő mertekkel, töd mázos fazékban es had oth az mygh azoknak valamy Nedwessegeok zarmazyk le, zöd feol azth es teod wegben. Eleozör törwld megh az kopaz feyet eleos ruhawal es teoröth tengery taytekkal, az vthath mosd az wegben valowal". (3) Száz év múlva, Pápai Páriz Ferencnél még egyszer ismét felbukkan. Nadályt rendel „A Köszvényről és Sciaticáról": „Ha az hévségben a Lábod vagy Kezed erei meg-dagadtak, nadállyal, annak módgya szerént, vért szitatni belőle, hasznos igen." (3/a) (Annyira közismert volt tehát akkor a nadály ragasztás, hogy nem is részletezi, csak „annak módgya szerént" kommendálja). Egészen szokatlan és egyedülálló az a XVI. századi adat, melyben a nadály belső betegség okozójaként szerepel. (N. B. a népi orvoslásban gyakran szerepelnek különféle, a test belsejébe jutott állatok — mint pl. kígyó, béka, vízibornyú stb. — 9* 131