Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
elváltozásai miatt a többi betegségektől elkülöníteni, mutatja ,,az orvos mesterségéről" Orepi réxvriç) irott könyvben található utasítás. Ebben a betegségek diagnostikus és therapeutikus szempontból két nagy csoportra oszlanak: nem látható, a test belsejében lévő betegségekre („ezek vannak nagyobb számmal") és látható, a bőrön levő betegségekre. „A bőrön lévő elszíneződéseket (xpoirj) és kiemelkedéseket (oi'örijua )" az orvosnak „jobban kell ismernie .. . Ezek láthatók és tapinthatók s így azok szilárdsága, nedvessége, hideg vagy meleg volta érzékelhető, az orvos tehát jobban meggyőződhetik ezen különböző tulajdonságokból a bőrbetegségek természetéről. Ép ezért a gyógyításban hibának nem szabad történnie, nem mintha ezek könnyű betegségek volnának, hanem mert láthatók." (VI. 16.) 3 . A mai bőrgyógyász szemében ezen kijelentések már naivul hangzanának, mert tudjuk, hogy a bőrön levő elváltozásoknak látása és tapintással való érzékelése még mennyire nem feltételezi a határozott diagnosis felállítását és a legjobb kezelést. Nem így azonban az ókorban, ahol, amint alább meggyőződhetünk, bőrbetegségeiket jelző terminusaik nem annyira kórképeket, mint inkább a külső megjelenést, a mai alapelváltozásokat tüntették fel. Annak a felismerését pedig, hogy a bőr foltos elváltozásairól, göbcséiről, hólyagjairól stb. van-e szó, a görög orvosíró joggal megkívánhatta többi orvostársaitól. Mielőtt ezen bőrelváltozásokkal és terminusaikkal foglalkoznék, nézzük először, hogy mi volt a hippokratesi orvosok felfogása magáról a bőrről, annak különböző életmegnyilvánulásairól. A bőr (öépua, èirioepuiç, xpwua, xponí) 4 származásáról szóló leírások, miként az egész hippokratesi embryologia, a kor bölcselkedő: alapelemes, humoralis magyarázataival naiv, különös elméleteket tárnak elénk. A testben keringő meleg vér a felületre jutva lehűl, megkeményedik, ily módon a megtermékenyített petéből keletkező hólyagot egy vékony bőrhártya borítja, ami mindjobban kiszélesedve, végül bőrré lesz („izmokról" c. könyv). Anatómiájáról a bőrnek, minthogy elsősorban ennek csak histologiájáról lehet szó, mondhatni semmit sem nyújt a Corpus. Olvasunk ugyan kemény, érdes és puha, finom bőrű embe-
