Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában
élőlény, amely tehát szaporodni tud, mennyisége sokasodik s azáltal lehet egy embernagyságú szervezetre pusztító hatású. Érdekes, hogy Semmelweis mennyire ellene volt a contagiumelméletnek. Szerinte: ,, . . . a gyermekágyi láz nem ragályos, hanem szétbomló anyag által egészséges egyénre átvihető kór." „A gyermekágyi láz az orbánchoz úgy viszonylik, mint bármily poshadt hullához." „En nem tartom a gyermekágyi lázat ragályos kórnak, mert ezen kór nem minden gyermekágyi lázas nőről vihető át egészséges egyénre és mert ezen kórt egy egészséges egyén nem gyermekágyi lázas betegtől is megkaphatja. Minden himlős képes bármely egészséges egyénen himlőt előhozni és egy egészséges egyén himlőt csak himlős egyéntől kaphat el, mellrákostól himlőt eddig senki sem kapott." „Egy ragályos kór csak oly anyag által terjesztetik tovább, melyet hason-betegség teremt. Csontszú még sohasem hozott elő himlőragályt." „Bármilyen halálnemben meghaltak hullája képes gyermekágyi lázat okozó anyagot előhozni." Persze mindennek a valódi magyarázatát a bakteriológia adja meg, s a rothadás által keletkező mérgek is, mint tudjuk, javarészt baktérium-mérgek. Abban az időben azonban Semmelweis magyarázata volt az, amely helyesen foglalta össze a jelenségeket és mondotta meg, hogy mit kell és mit nem kell az orvosnak csinálnia. Minden természettudományban az a jó elmélet, ami a cselekvést a helyes irányba tereli. Ezért volt Semmelweis elmélete akkor a leghelyesebb elmélet, ami az orvos megmosakodását nemcsak a fertőzött beteggel való foglalkozás után, hanem elsősorban és leginkább foglalkozás előtt követelte. És megmagyarázta, hogy nem csak a gyermekágyi lázas betegről terjedhet át a kórokozó az egészségesre. Ez lehet az oka annak, hogy az elmélet kérdését Semmelweis * Semmelweis elképzelése a „pusztuló állati szerves anyag"-gal,. a circulus vitiosust némileg szemléltette ugyan; hiszen ha az ilyen a szervezetbe került, ott további szövetrészeket pusztíthatott el, s ezek sokszoros erővel árthattak tovább. A legnehezebb lehetett azonban átlátni, hogy a szappannal megmosott kézről hogyan kerülhet át annyi mérgező anyag, hogy az emberre ölő hatású lehessen.
