Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Réti Endre: Apáthy István emberi jelentősége

még él. A háború nem egy hazugságról lerántotta a leplet s nem egy várakozást csúfolt meg, melyet hozzája fűztek. A háború nagy általánosságban sokkal rosszabbá, léhábbá, önzőbbé, anyagiasabb gondolkozásává tette az embereket, mint aminők voltak a háború előtt, az úgynevezett rothadt békében. Az a béke azért volt rothadt — figyeljünk itt az általa nyíltan bírált tőkés társadalmi rend kritikájára —, mert már sok évvel a háború előtt csak hazudtak békének, valójában készülődés volt a háborúra, nem a lelkek fölemelése által, hogy a háború nagy áldozatához fölérjenek, hanem az emberek megrontása által, hogy üzletnek kívánják, követeljék, legalábbis elfogadják a háborút. Ezek után határozott mozdulattal lerántja a leplet a háborút természeti törvényként feltüntető tanokról: ,,A háború... minden tekintetben visszája annak, amit természetes kiválogatódásnak nevezünk és a fajok egysége legfőbb fenntartójának tekinthetünk. A természetes kiválogatódás kiválogatja a legkülönbeket, megtartja őket az életnek és őket teszi a következő nemzedék létrehozóivá. A háború is kiválasztja a legkülönbeket, az úgynevezett alkalmasokat, de a halálnak dobja oda őket, és kizárja részvételüket a következő nemzedék létrehozásából." „Akik a természetes kiválasztódást a fejlődés legfőbb tényezőjének tekintik, nem következetesek, ha azzal védelmezik a háborút, hogy az emberi továbbfejlődésnek arra is szüksége van. Sőt még természeti törvénynek is mondják, hogy legyen háború. . . De nyissa ki a szemét mindenki és látni fogja, hogy az emberiségre, a mai ember művelődése, közigazgatás és műszaki tudás mellett, az emberiségnek mai fejlettségi fokán a háború nem szükséglet, hanem merő őrület. A mostani világháborúnak sem az emberiség általános, sem egyes nemzetek fejlődése semmit sem fog köszönni, de köszönni fogjuk neki, hogy továbbfejlődésünk számtalan föltétele megsemmisül, hogy silány maradványokból hosszú évek munkájával újra alkotnunk kell azt, ami már megvolt, csak elpusztítani nem kellett volna." Térjünk át Apáthy eszmeiségének egy másik területére. Köztudomású, hogy Apáthy István mélyen nemzeti érzésű ember volt és a nemzet eszméje az ö gondolkodásában mindig előtér