Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész
törvényszerűségeivel. A gondolkozásra tehát éppúgy érvényesek az anyagi világ törvényszerűségei, mint a többi élő functióra. Az idealista ismeretelmélet helytelen utakon jár, amikor a szellem részére valamilyen természetfölötti értelmezést keres. A gondolkozásra vonatkozó törvények csupán különleges részét képezik az élő világra vonatkozó természet törvényeinek. A kérdést tehát, amelyet Homunculusnak Wagner feltesz, és amelyet Homunculus tár Thaïes és Anaxagoras elé, egyszersmind a természettudományi methodológiai alapkérdése. Hogyan közelítsük meg a gondolkozás specialis problémáit, hogyan bizonyítsuk azt, hogy az emberi ész is képes, a természet nagy összefüggéseinek felismerésére ? Ennek legfontosabb bizonyítéka Goethének az a felfogása, hogy a gondolkozás csupán egy része az élő természet sokrétű functióinak. Ugyanazok a törvények vonatkoznak rá, mint a többire, csupán e törvények jellege más. A mechanikus materializmus egyik fő hiányossága épp az volt, hogy ezt a kérdést nem ismerte fel, és ezzel utat nyitott az idealizmus számára. Goethe Wagner alakjában mutatta be, hogy ha a mechanikus materialista módszer teljes sikerre jut, akkor is képtelen összeegyeztetni a testet a szellemmel, és a mechanikus materialista módszertan, ami a gondolkozás törvényszerűségének felismerését illeti, csak torzszüleményt hozhat létre. A mechanikus materializmus tehát éppoly kevéssé alkalmas a válasz megadására, mint az idealizmus. Goethe álláspontjának az a konzekvenciája, hogy ha az emberi észre is érvényesek a természet törvényszerűségei, akkor az emberi ész is képes ezeknek az őt létrehozó törvényszerűségeknek felismerésére. A felismerés módja nem az intuitio, nem a misztikus átélés, hanem a deductio és az inductio módszerének összekapcsolása, az egyes kutatások -és az általános szem előtt tartása, a részletek összekapcsolása egésszé. Az idő, mint történeti kategória, megszabja, hogy a világ törvényeinek felismerése csak lassú és fokozatos lehet. Ugyanakkor Goethe arra is utal, hogy az emberi ész, amely a természet felismerésére törekszik is, csak lassan, fokozatosan, hosszú idő alatt történeti fejlődés nyomán jött létre.
