Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Ábrahám Ambrus: Apáthy István
22 esztendős korában, 1884-ben, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő „Értekezések a természettudományok köréből" című gyűjteményes sorozatban „Tanulmányok a Najádeák szövettanáról" című, 100 oldalnál nagyobb terjedelmű dolgozatát közzétette. Ez idő tájt jelent meg „Az út a révpart felé", „Klinikai képek" címen egy kisebb lélekzetű szépirodalmi munkája, amelyben az akkori szociális viszonyokkal, a helyenként erősen mutatkozó szegénységnek és szociális elhagyatottságnak a problémáival foglalkozik. Ezt a munkát nyomon követték a hosszabb-rövidebb versek, amelyek a későbbiek során számban és értékben is növekedtek, mert Apáthy István költői lélek volt, akit egész életén keresztül ihlettek a múzsák, akkor is, amikor a laboratóriumban búvárkodott és akkor is, amikor a politikai élet mezején nehéz és szenvedélyes harcokat vívott. 1885-ben orvosi diplomát szerez és a zoológia iránt való hajlamát és lelkesedését követve Margó Tivadarnak, az állattan és összehasonlító anatómia akkori professzorának a tanársegéde lesz. Margó Tivadar abban az időben a rovarok peripherikus idegrendszerével foglalkozott és így valószínűleg Apáthy István itt kapta azokat az impulzusokat, amelyek később őt is a gerinctelen állatok idegrendszerének kutatása felé irányították. Mindössze egy esztendei tanársegédeskedés után 1886-ban, a nápolyi zoológiai állomásra (Stazione Zoologica) került, ahol az állomás magyar asztalánál kisebb-nagyobb megszakítással három esztendőn keresztül dolgozott. Dohm Antal, az intézet igazgatója, a nápolyi öböl faunájának és flórájának a monográfiáját akarta elkészíttetni és mivel Apáthynak előbbi munkássága is erre a területre irányult, Apáthy t a piócák rendszertani és anatómiai feldolgozásával bízta meg. Apáthynak tetszett a téma és ezért nagy kedvvel és lelkesedéssel kezdett hozzá ennek a rendszeres feldolgozásához, amiben természetesen nagy segítségére voltak a már Budapesten megszerzett idevonatkozó gazdag ismeretei és az a már akkor fokozott mértékben mutatkozó mikrotechnikai készség és ügyesség, amely átfogó szellemét jellemezte és különösképpen ügyes és gyakorlott kezeit vezette és irányította. A tárgyszeretetnek, a rátermettségnek, a nagy szorgalommal párosult ügyességnek és a nagyfokú irodalmi
