Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

trepanatió körülhatároló metszési vonalai ezúttal is túlérik a csúcsokat. Reparativ jelenségek nincsenek, a koponya három csontrétege elkülöníthető, s így Moödíe-val egybehangzó a gyógyulásról nem lehet szó. A 294. sz. ó-perui koponya (Cinco Cerros) homlokának jobb oldalán 18X20 mm nagyságú trepanatiós nyílás foglal helyet. A négyszegletes nyílás (10. ábra) éppen úgy, mint az előbbi esetben, a trepanatió végállapotának felel meg, amikor már teljes egészében kiemelték a csontlemezt. A sebszélek nem csontosodtak össze: a beteg nem élte túl a műtétet. Feltűnő azonban, hogy a trepanatiós nyílás szélén „segédmetszés" nyomai vannak, úgy látszik, a nagyobb lemezt két, vagy több részletben távolította el a tapasztaltabb „sebész". Végeredményben tehát a fűrészeléssel vagy metszéssel készített trepanatiós nyílásokra a négyszegletes alak és a csonthiányon túlérő metszésvonalak jellegzetesek. A primitív sebészeti trepanatiók egyrészét a nagy varratok tájékán végezték. Az irodalomban ennek a legkülönbözőbb magyarázatát találjuk. Talán nem tévedünk, ha csecsemőkön szerzett egykori analógiára, vagyis tapasztalati ismeretekre vezetjük vissza ezt a szokást. Nyilvánvalóan már a legrégebbi időkben is tudomást szereztek arról, hogy a csecsemő koponyája a nagy-kutacsnak megfelelően lágy, könnyen benyomható. Feltételezésünk szerint, ezért végezték a fejtetőn és a varratok tájékán a felnőttkori lékeléseket is, ha sérülés, fájdalom, illetve 10. ábra. Befejezett 6- perui ko pontját re panatio ffűrészeiés, cagij kimetszés). A trepantiós nyílás közepén a „segédmetszés" nyoma is megfigyelhető. Moodie után