Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

irodalmi adatok, valamint egyéb trépanait koponyákon általam végzett vizsgálatok alapján rekonstruálni igyekeztem a primitív sebészeti trepanatió különböző szakaszait. Ez a következőkben foglalható össze: a) Pergőfúrásos eljárással végzett trepanatió: A Moodie által leírt 283. sz. női koponyán (Matucana, Ó-Peru) jobboldali falcsonttörés, a homlok baloldalán pedig köralakban elhelyezkedő fúrási nyomok láthatók (6. ábra). Moodie arra a véleményre jutott, hogy ilyen módon történhettek a pergőfúrásos (drilling) lékelések. A Tello, majd D'Harcourt által közölt ó-perui praehistorikus koponya (Yauyos) homlokán a végeredményt találjuk : a koszorúalakban körülfúrt, köralakú csontlemezt már eltávolították (7. ábra). A pergőfúrásos eljárás nyílása tehát 0. ábra. Pergőfiirásos trepanatió kerek, de karélyozott szélű. 6-perui női koponyán. (Matucana, b) Véséssel végzett trepa283. sz.) Moodie után naUó

. kerek yagy oválig gzé

_ lei nem karélyosak, hanem simák, esetleg tölcsérszerűek, többször a finom vésési barázdák nyoma is látható. A részleteket már a primitív sebészeti és a postmortalis trepanatiókkal kapcsolatban ismertettük. c) Fürészeléssel vagy kimetszéssel végzett trepanatió: Részben tipikus perui sajátosság, azonban — mint említettük — posttraumás esetekben Hippokratész is fűrészt használt a lékeléshez. Russu és Bologa eseteiben, valamint az általunk leírt avar koponyán is fűrészeléssel készítették a nyílást. D'Harcourt véleménye szerint az ó-perui esetekben nem a szószerinti érte