Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

annak is, hogy adott esetben a démonűzésre is objektív gyógyszereket rendeltek. Az ó-egyiptomi orvosok azon a nézeten lehettek, hogy a démon minden trepanatiós nyílás nélkül is eltávozhat; az „élet lehelete" pedig spontán behatolhat, mert az Ebers-papyrus 100,2—5 és 103,15—16. része arról ír, hogy a „halál lehelete" (a bal vállról a bal fülhöz) és az „élet lehelete" (jobb vállról a jobb fülhöz haladó) 2—2 m/w-érpáron érné el az emberi testet. A következőkben palaeopathológiai szempontból tárgyaljuk a primitív sebészeti trepanatiók methodikáját. Elsősorban a neolith- és aeneolithkori trepanatiók keltettek olyanirányú érdeklődést, hogy az akkori eszközökkel egyáltalában megnyitható-e a koponyaüreg. Elsőként Broca, majd Lucas-Champonniére, továbbá Hollander hullakoponyán silex-pengével sikeresen készítettek trepanatiós nyílást. Ilyen vizsgálatokat mi is végeztünk. Kísérleteinkhez a zengővárkonyi aeneolithikumból származó silexdarabokat használtunk. A budapesti egyetemi II. sz. Kórbonctani Intézetben négy esetben felnőtt férfitetem koponyáján (a halál beálltától számított 10—14 óra közötti időben), és az I. sz. Sebészeti Klinika kísérleti állatműtőjében három esetben kutyán (az éiőbeni viszonyokra való tekintettel), ha olykor nagyobb erőfeszítés árán, de mégis terjedelmes és simaszélű nyílást készítettünk. Különböző lelőhelyeken a sírmellékletek között találtak trepanatiós eszközöket. Moodie ó-perui eredetű obsidián-késeket ismertetett. Az obermenzingi sírlelet (A. Ried, M. Ebért) a La Tène-kor egyik trepánját tartalmazta. A báránya megyei kis-kőszegi lelet nyolc trepanatiós fűrészét Sudhoff és Ebért írta le, mégpedig mint amputatiós eszközt. Tényleges rendeltetését Holländer tisztázta. Ujabban Botor/a a La Téne-időből származó (vasból készült) trepanatiós fűrészt. írt le (St. Danila és Th. Gitan lelete). A fűrész pompás fémmásolatát Valeriu Bologa budapesti előadása alkalmával, szokott szívélyességével, az Országos Orvostörténeti Könyvtár gyűjteményének adományozta. Anda által közölt avarkori mezőbándi lelet (10. sír) különösen jelentős, mert „pergőfúró" rendszerű, és így teljesen megmagyarázza az ilyen módon készített trepanatiók technikáját