Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

miatt végezte — a keleti gyógyászati kultúrákkal ellentétben. A középkori arab racionális orvosi iskola két nagymestere: Aviccnna és Abulkasszim kautheres kezelést javasolt epilepsia esetén. Manoiwier, továbbá Moodie szerint már a neolithikumban is használták az égetést (T-sincipital készítése). A Smithféle és az Ebers-féle papyrus (106, 13—17) is említ valamilyen égetőberendezést, Hippokratész pedig egyenesen a tüzes vas gyógyító hatásáról írt Aphorizmák). Wölfel, Moodie, Williams, valamint Anda és mások a primitív koponyalékelés és az epilepsia közötti összefüggést feltételező felfogása palaeopathológiai szempontból sincsen minden realitás nélkül. Bár ez az eljárás egykor kétségtelenül a primitív racionális empíriából indult ki, később a javallat mágikus gyógyítású elemekkel is bővülhetett. Manouvrier, továbbá Moodie szerint az ősidőkben a fejfájás gyógyítására is végeztek trepanatiókat és különböző érvekkel bizonyították felfogásukat. A kérdés tisztázására palaeopathológiai leletek is felhasználhatók. Már Burton beszámolt arról, hogy az amerikai kontinensről származó praehistorikus koponyákon felvésett sinus frontalist talált. Moodie az ó-perui Cinco Cerros 254. sz. és 288. sz. koponyákon figyelte meg a homloküreg trepanatió ját. Burton, valamint Moodie felfogása teljesen azonos; ezekben az esetekben a fájdalom képezte a lékelés indicatióját. Természetesen az ó-peruiak nem ismerték az orrmelléküregeket, még kevésbbé azok gyulladását, de a fájdalom helyének megfelelő koponyarészeken elvégezték a beavatkozást. A homloküregek intravitalis trepanatiója azonban úgy látszik nem kizárólagosan ó-perui jellegzetesség, mert avarkori koponyán mi is megfigyeltünk ilyen esetet. A keszthelyi-keszthelyfenéki 501. llsz. (Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Intézete) koponya homlokának bal oldalán, mintegy 8 mm távolságra az orbita belső-felső széle felett, ferdén haladó, 15x9 mm nagyságú trepanatiós nyílás látható. Reparativ jelenségek csupán a felső és oldalsó csontszéleken vannak. A bal homloküreg szélesen megnyitott. Ebből kb. 4—5 mm átmérőjű, sima falú „sipolynyílás" vezet az orrüregbe, amely valószínűleg a kitágult apertúra sinus frontálisnak felel meg. Egy másik nyílás a rostasejtekhez vezet.