Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája

A primitív sebészeti, vagyis az élőben elvégzett trepanatiók oválisak, kívülről befelé keskenyedő tölcsérre emlékeztetnek és a sebszéleken gyulladás, vagy reparatió jelei láthatók. A terminális és postmortalis sérülések, s így a trepanatiók is, egymástól kórbonctani vizsgálattal nem különíthetők el. A csontsérülésekhez hasonlóan ezért, trepanatiók esetén is helyesebbnek tartjuk a következő felosztást (Regöly-Mérei) : 1. trepanatiók reparativ jelenségek nélkül (a nem túlélt, vagy postmortalisan elvégzett lékelések), 2. trepanatiók reparativ jelenségekkel (a meggyógyult vagy gyógyulóban levő lékelések). A trepanatiós nyílás alakja egyrészt ethnographiai sajátosság, másrészt pedig az alkalmazott sebészeti módszertől függ. A befelé keskenyedő tölcséralak sem jellegzetes az intravitálisan elvégzett műtétre, mint ahogyan azt többen állítják, hanem a véséssel, dörzsöléssel vagy kaparással végzett műtét technikai következménye. A sebszéleken található reparativ jelenségek képezik az intravitálisan (helyesebben: a túlélt) és a postmortalisan végzett (helyesebben: a reparatió nélküli) trepanatiók között megvonható válaszvonalat. Túlélt trepanatió esetén osteophyta-szegély képződik, majd összeforrnak a csontélek (1. ábra). A gyakori fertőzés miatt a primitív trepanatiók egyrésze osteomyelitisszel szövődött, ennek jelei ilyenkor a gyógyult sebzés környékén megtalálhatók. Terminálisán (tehát: a nem túlélt), vagy postmortalisan végzett beavatkozáskor a koponyacsontok rétegei jól elkülöníthetők. Kazuisztikai példaként a kórbonctani szempontból elsőízben általunk vizsgált zengővárkonyi aeneolith-kori esetet (54,34. ltsz. Janus Pannonius Múzeum) ismertetjük. Dombay János a zengővárkonyi 314. számú sírban kelet—nyugati irányban fekvő, zsugorított helyzetű, rossz megtartású férficsontvázat tárt fel bőséges sírmellél-lettel. A bal falcsonton 25 mm hosszú és 12 mm széles, ovális alakú trepanatiós nyílás található (3. ábra). A nyílás szélei élesek, igen finom vájulatokkal megszakítottak (vésés?), 4—5 mm vastagok, a corticalis, valamint a diploe és a vitrealis egymástól jól elkülöníthetők (4. ábra). Röntgenképen (Dr. Somogyi Jenő)