Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Regöly-Mérei Gyula: A primitív koponyatrepanatiók palaeopathológiai morphológiája
"vonatkozásait és a trepanatiós eszközöket ismerteti. Ujabban Rossu és Bologa részletes tanulmányukban közölték a románia leletanyagot. A trepanatiók helye általában a falcsont, a tarkótájék, vagy a homlok. Nagyságuk egészen különböző, kis nyílásoktól, mint pl. .a Virchow által vizsgált giebichsteini koponya, egészen tetemes kiterjedésig váltakozhat, sőt az olyan eset sem kivételes ritkaság, mint a verebi honfoglaláskori koponya, vagy az Anda által közölt magyar leletek, ahol az agykoponya jelentős része hiányzik. A sebszélek osteophyta képzése azt mutatja, hogy az esetek egy részében a betegek túlélték a nagykiterjedésű trepanatiót. Rendszerint egy helyen lékelték meg a koponyát, vannak azonban esetek, ahol két vagy három, sőt MacCurdy esetében (ó-Peru Pattalacta, 628. sz. koponya) öt helyen készítettek nyílást (1. ábra). Ez utóbbi koponyán a csontgyógyulás jelei azt tanúsítják, hogy különböző időben végezték a beavatkozásokat. Williams határozottan hangsúlyozta, hogy a beavatkozás nagy mortalitással járt. Többen teljesen elfogadjuk ezt a nézetét,-mert az irodalomban valóban nagv számban szerepel1. ábra. Ó-perui ötszörös koponyalékelés. nek"olyan leletek, ahol A sebszélek gyógyulási állapotából nyil- trenanatió félbemavánvaló, hogy különböző időpontokban a tie P anatl o iemema végezték a beavatkozásokat. MacCurdy radt- Szemben az un. után (Pattalacta, 528. sz.) jelképes trépanâtióval.
