Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

ezeket a melódiákat évtizedek óta mindenütt játszották, s ha másutt nem, séta közben egy nyitott ablakon keresztül hallhatta zongorázni. Még csak oda se kellett figyelnie, megragadhatott az tudatalatti emlékezetében is. Lister Pasteurt és a bakteriológiát nem negligálhatta, mert ez szorosan hozzátartozott argumentációjához. Ügy látszik, csak távoli előzőit akarta megtakarítani. Elgondolom, mi lett volna a sikere minálunk, mondjuk egy Liszty nevü magyarnak, aki 1867-ben állt volna elő efféle újdonsággal, miután már, mondjuk, egy Semmelwithe nevű angol 20 évvel előbb az aszepszist megalapozta volna. Mit kapott volna gúnyon és lekicsinylésen kívül, az ildomtalanságért és merészségért, hogy ő a régi angol nagyságot, a közismert Semmelwithet túlszárnyalni akarta?! Hiszen alig is mondott valami újat, és az sem bizonyult jónak. Dehát, mi magyarok vagyunk, csöndes és illemtudó nemzet. Nem is akartunk kellemetlenséget okozni ennek a nagy embernek, máris történelmi személyiségnek, akit később pláne Akadémiánk is tagul választott (Semmelweissel ellentétben), és miután mint az első orvosember, hazájában is lorddá és a felsőház tagjává lett. És ő igazán megnyerő jelenség volt, teljesen megfelelő egy orvos-apostolnak, akiről csak úgy sugárzott a mélabús jóság. Amikor 1883-ban (ő tudja miért) Pestre és Bécsbe ellátogatott, senki sem mutatkozott itt olyan barbárnak, hogy szegény Semmelweisről beszéljen, a rég elhunyt Náciról és monomániákus rögeszméjéről. Volt persze bankett, a hallgatóság részéről fáklyásmenet. Mindenki sovinizmusa vajmi fanyar a más nemzetbélinek. Ezzel sem háborgatták. Ezt a kis országot kielégítően műveltnek találhatta, egészen másnak, mint ahogy leírták. A tanulmány utasok nemzete bókolt itt a Külföld előtt, aki lám most maga jött ide és mindenkit felmentett a kényszerhelyzetből, hogy egy itthoni jólismert embert kelljen annyira maga fölé dicsérnie. Lister akkor Bécsben Rokitanskyt is meglátogatta, s naplójában leírja, hogy feleségével mit kaptak ott vacsorára, de annak nyomát, hogy legalább a házigazda tett volna említést itteni előzőjéről, a naplóban sem lehet megtalálni (25).