Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Papp László: A mohácsi csata halottai
történet, s - néhány évtized óta, éppen emezek sürgetésére - a régészet is. A történetírás kimerítette kútfőit. A múlt század húszas évei óta szép számú tanulmány látott napvilágot, amelyek a csata előzményeivel és lefolyásával foglalkoztak. Eközben elkerülhetetlen volt annak felvetése és megoldása, hogy közelebbről merre csaptak össze a küzdő felek. Minden történész Brodarics István 1527. évben írt művéből, mint egyetlen, szoros értelemben vehető magyar kútfőből indult ki. Brodarics eléggé bő részletességgel leírja, hogy a csata napjának hajnalán a Mohácstól délre, mai mértékkel mérve 3-4 km-re levő táborból indult el a királyi sereg s haladt dél felé, az Eszék irányába vivő út mentén. Menetelés közben, további 3 km távolságra, vagyis a mai Fekete-kapu táján indult meg a seregnek egymás mögött két harcrendre sorakozó felfejlődése, körülbelül onnan, ahol ma a Sátorhely gazdasági központ felé vezető, kelet-nyugati irányú, vadgesztenyés közút húzódik. E vonaltól délebbre ment végbe a felállás, valószínűleg északnyugat-délkelet felé szélesedő, délnyugatra néző arcéllel. A reggeltől délután 3 óráig tartó várakozás közben Brodaricsnak bőséges ideje volt ahhoz, hogy a környéken széttekintsen s egy év múlva, amikor visszaemlékezéseit rögzíti, a maga előtt látott tájról is leírást adjon. így említi meg azt, hogy tőlük balra terült el egy mocsaras, iszapos víz, sűrű náddal és sással telve, „melyben később" - tudniillik menekülés közben - „sokan lelték halálukat". Ez a hely a mai Vizslaki rét, ennek is a nyugati irányban a mai Törökdomb fölött kiöblösödő tája, ahonnan a század elején valóban előkerültek Brodarics állítását igazoló tárgyi bizonyítékok is. A Vizslái rét szélétől nem messze kezdődő, délnyugati irányban húzódó harcrendek állásától indult meg a magyar támadás. A támadás irányát Brodaricsnak egy másik adaléka adná meg. Brodarics ugyanis elmondja, hogy a várakozásuk helyétől jobbra, de tőlük messze, hosszú félkörben húzódó domb lejtőjének aljában egy kis templomos falu állott, amelynek Földvár volt a neve. A magyar támadás a falu irányába indult, ütközet közben Brodarics látta a falu házai közt előtűnedező janicsárokat is.
