Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Papp László: A mohácsi csata halottai

Ráskai Magdolna felkerestette, onnan elvitetvén, Sárospatakon eltemettette. Geríach István 1573-ban, a konstantinápolyi császári szerájban látott egy pézsmaszagú faládikót, amelyben a törökök egy levágott fejet, hiedelmük szerint II. Lajos király koponyáját, őriztek. Valószínű, hogy a fej valamelyik mohácsi vezéré, talán Tomori Pálé volt. Palóczi Edgár említi azt is, hogy a hódoltság idején, 1587-ben, a csatatéren járt Reinhold Lubenau, egy Konstantinápolyba tartó csácsári követség tagja, naplójában leírta, hogy mohácsi török vendéglátóik elvitték őket ahhoz a helyhez, egy malomhoz, amely bizonyára a Csele mellett volt, ahol Lajos király az iszapba fulladt. A helytől nem messze egy öreg tölgyfa állott, amely körül ,,sok ezer" (?), állítólag a csatában elesett kereszténynek csontja és koponyája volt felhalmozva. Lubenau a koponyákról egy marékra való mcszatot (mohát) is gyűjtött, amely „alkalmas a vérzés elállítására". Palóczi úgy véli, hogy a csontok jóval a csata után kerültek a tölgyfa köré, mivel azokat 1573-ban az erre járt német utazó, a már említett Gerlach István nem látta. Az eleve bizonyosnak gondolható, hogy a magyar sereg halottait a török csarkadzsik teljesen kifosztották. Lehet, hogy néhány száz, számukra „piszkos gyaur" holttestét el is temették, de ennek nem sok a valószínűsége. Inkább hihetünk a kortárs Kemálpasazádé hírneves történetírójuknak, aki nyilván szemtanúk előadása nyomán jegyezte fel, hogy „kicsinynek és nagynak hulláit farkasok és ragadozó madarak étkéül hagyták, meghíván őket a borzalmas lakomára".

1 A szemtanú és kortárs török történetírók megörökítették azt is, hogy a csata harmadnapján a csatatéren tartott fényes díván elé vezetett, rabláncra vert kétezer magyar foglyot, miközben a győzelem dobjait verték, s a magyar zászlókat megfordítva tűzték le, nenany kivételével, a vesztőhelyre vezették, s „a fénylő kardok és szikrázó handzsárok martalékává tették", azaz lefejezték. A diván elé vitték Tomorinak és a többi elesett magyar vezérnek lándzsára tűzött fejét is, azokat a táborban körülhordták, végül a diván előtt letűzték. A leölt gyaurok fejeit összegyűjtötték s azokból, a szultán parancsára, „három nagy kupolát raktak". Valószínűleg erről emlékezik a kortárs magyar történetíró, Ve-