Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Papp László: A mohácsi csata halottai

125 esztendő telt el. Azóta a történetkutatás sok mindent felfedett, török, olasz, német kútfők kerültek elő, amelyek segítségével a csata leírását jelentősen ki tudjuk egészíteni, részben át is formálni. Közel másfél évszázad óta a történészek és hadtörténészek serege foglalkozott a csata lefolyásával s tanulmányaikban mindinkább előtérbe került a kérdés: az 50-60 km

2-nyi mohácsi síkságnak voltaképpen melyik részén zajlott le a csata, hol volt a magyar és hol a török harcállás, hol az a belső küzdőtér, amelyen s amelynek közelében a csata halottait kereshetjük. * A mohácsi küzdelemben résztvett 25-26 000 főnyi magyar seregnek mintegy kétharmada veszett el. A török hadsereg létszáma, reális számításokkal, 75 ooo-re tehető, ebből vagy egyharmadrész irreguláris martalócféle volt. A török sereg halottainak számát nem tudjuk. Magyar kéz nem jegyezte fel, a török kútfők pedig komolytalanul csekély számot mondanak. A halottak egyrészének eltemetésére nyilvánvalóan készen állottak az építeni kezdett szekérsánc és az ágyúállások árkai. Egy 1573ban a csatatéren járt német utazó, Gerlach István, a konstantinápolyi császári követ tolmácsa, feljegyezte, hogy Mohácstól délre fél mérföldnyire (kb. 3-4 km) látta azoknak az egykori ágyúállás-árkoknak besüppedt helyeit, amelyekbe a csata után a halottakat eltemették. Tudjuk, hogy a legnagyobb küzdelem a másfél-két km hosszúságúra nyúlt török ágyúállások előtt zajlott le. Gyér történeti adatokból arra lehet következtetni, hogy a törökök is árkokban helyezték el ágyúikat. Ha ez megfelel a valóságnak, bizonyos az is, hogy az elhagyott török ágyúsáncolások árkait is felhasználták a halottak eltemetésére. Eleve valószínűnek látszik, hogy az ágyúállások árkai nem voltak elegendők a nagy temetéshez. Az északnyugat-délkeleti irányban jó 2 km hosszúságúra húzódó, 5-600 m szélességűre tehető belső küzdőtérben szerteszét heverő holttesteket, az elpusztult állatok nagyrészét nyilvánvalóan a készen kínálkozó árkokba hordták, kézzel, hevenyészett hordagyakon, vagy szekérrel. A csata végső epizódjaként távolabb, s messze fel Mohács városáig, Lajmér faluig tartott utó-