Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

hogy pl. pittadusta = epétől elromlott, hanem néha a „hiba" szó elé is helyezik, pl. dusta dosa, pleonazmusként. 67. A legtöbbet használt nagy „Petersburger Wörterbuch" szerint pracchana = sebezni, eret vágni; levezetése: pra-cha = apró bevágásokat csinálni a bőrbe, vagyis kb. „scarifikálni". 68. Levezetése vyadh = átfúrni, átszúrni (az eret) (sira, 70). 69. Marman = a test létfontosságú pontja; a SuS (sárira

0 6) öt csoportban százhét ilyent sorol fel. 70. Snayu = ín, gyakran a sirával együtt sorolják fel; sira szószerint folyást jelent, a sar = folyni szóból és gyakran érnek is említik. 71. Samdhi általában ízületet jelent; tekintettel azonban a sam-dha — összeilleszteni szóból való leszármazására, helyesebb általában „fuga"-nak fordítani. 72. A testrészekről szóló tant helytelenül rendszeresen „anatómiának" fordítják. A sárira

0 5 szakasza, amelyre hivatkoznak, a sarirasamkhya címet viseli, ami a testrészek összeszámolását jelenti s a tartalom ennek valóban megfelel, de formai meghatározásokat nem adnak. A tanítás alapját a test fejlődése képezte, vagyis az embriológia. Nova Acta Leopoldina, N. F. Nr. 115 (Leipzig, 1955). 73. Az elnevezés ez esetben is a rizsmagból (vrihi-matra) indul ki, a hegye megfelel a szájnak (mukha), mintha a műszer élőlény volna. Ilyen értélkelésekkel más összefüggésekben is találkozunk, pl. a nidana

0 2, 11 szakaszában, ahol az ún. haemorrhoidák (arsas) formáit egy papagály nyelvéhez vagy egy pióca szájnyílásához hasonlítják. Történet-pszichológiai szempontból ezt nem tekinthetjük pusztán „primitívségnek", vagy „költőiségnek", mert az indiaiak sajátos, élénk felfogásának szüleményei. 74. Ld. Jolly, Medizin § 30 (Strassburg, 1901). 75. Az indiaiaknak a vérkeringésre vonatkozó ismeretei tekintetében ld. Kutumbiah: Indian Journal, History of Medicine, Vol. I. (1956), 18. lapon levő ábrát (továbbá: Janus 41. évf. 261. 1.). 76. E húsz félresikerült érvágást VaH sutra

0 27 és VaS su° 36 nem említi. 77. Sudhoffs Archív, Bd. 34 (1941), S. 145—151. 78. Sudhoffs Archiv, Bd. 28 (1935), S. 237. 79. A SuS-ban (de a VaH-ban és a VaS-ban is) többször említett hangyavarratott a CaS cikitsita

0 13, 182 is idézi, a sebészetre való egyik ritka utalásában, de az ősi medicinával és még régebbi eljárásokkal kapcsolatban is, amelyeket népszokásoknak tekinthetünk. Sticker 1897-ben Indiában végzett pestiskutatásai idején úgy értesült, hogy az ország távolfekvő belső, vidékein a hangyavarrat még szokásban van. 80. A bélsérvtől (antra-vrddhi = bélduzzadás) való megkülönböztetés azért