Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

Történeti szempontból alkalmazott kritikának ki kell terjednie arra is, hogy a sebészet fejlődése mennyiben függött a mindenkori külső körülményektől. A fülön például először a fülcimpa betegségeit operálták, amelyeket nagyrészt az indiaiaknál szokásos, gyakran súlyos fülbevalók okozhattak; később az arcbőrből pótolták a teljes fülkagylót is, olyan esetben, ha az illetőnek például büntetésből levették a fülét. Alighanem emiatt került a SuS sutra 0 16, 27. szakaszhoz függelék, melyben olvassuk, hogy az orrot ugyancsak arcbőrrel (nem homlokbőrrel) pótolták, azután, hogy egy növényi levél segítségével megállapították a méreteket; az orrsebhelyek felfrissítése után az orrlyukakat csövekkel támasztották meg.

9

° Ez az előzménynélküli, korai „rhinoplasztika" feltűnést keltett,

96 éppúgy, mint a „hólyagműtét". A szembajokról szóló tanok nem a tulajdonképpeni seborvosi iskolából erednek, hanem a Viderhá-ból (Tirhut), amint azt a SuS uttara 0 1, 5 megállapítja. A szürke hályog műtétről

97 az első leírást a SuS uttara 0 17, 55. folyt, szövegében találjuk, ezzel szemben Jolly

98 a VaH uttara 0 14, 9 folyt. (VaS ut 0 17) szövegben adott gyakorlati útmutatásokat helyezi előtérbe: „(A beteg) nézzen előre az orrára, fejét tartsa nyugodtan (ne remegjen), az orvos a feketétől félhüvelyknyire és a külső saroktól fél-fél-hüvelyknyire, a salaká-t

99 a hüvelyk-, mutató- és középsőujjal nem-remegve (nyugodtan) tartva irányítsa azt az istenek által teremtett fúrólyuknak, úgy, hogy felfelé kissé dörzsöl.

13 A balszemet a jobbkézzel fúrja át, a ballal (kézzel) pedig a másikat (a jobbszemet.). Ha a szúrás sikerült, zaj támad és fájdalommentesen kifolyik egy vízcsepp;

14 miközben a beteget megnyugtatja, csepegtessen a szembe anyatejet. Ezután a salaka hegyével

99 karcolja meg a szemkört,

10 fájdalom okozása nélkül; lassanként az orr felé haladva és telítés

100 állapotában távolítsa el a látókörbe eső (drsti) nyálkát." E hályogműtétnél figyelembe kell venni, hogy az indiaiak nem ismerték a szemlencsét. A látókör (mandala, drsti) szürke elhomályosulását (a modern „pupilla" fogalommal szemben funkcionális értékeléssel) „hibának" (dosa) tekintették, vagyis a három-hibatannak megfelelően nyálkának. Kritikailag nézve ez az operáció, vagyis a hályog „lenyomása" a récidiva veszélyét hordta magában.