Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Adatok a nemibetegség elleni küzdelmünk történetéhez (Dr. Daday András)

A vidéki állapotok megismerése után, lássuk mit tett Pest és Buda ugyancsak 1841-ben. Pest városa a Helytartó Tanácsnak azt jelenti, hogy: „A feslett életű nőszemélyek s főképpen azok, kik a városon kívül a katonák után leskelődnek, szünet nélkül felkerestetnek és befogattatnak, másnap egyik városi orvos által megvizsgáltatnak. Az egészségesek, s a helybeliek érdemlett büntetésük elszenvedése után szolgálatba és dologra utasíttatnak, a vidékiek viszszautasító levél mellett hazájukba biztos kísérés alatt elküldetnek. A betegek pedig a városi kórházba gyógyítás végett azzal küldetnek által, hogy visszanyervén egészségüket, további tárgyalás okáért a városházára visszaküldcssenek." Úgy látszik a Helytartó Tanács nem volt megelégedve a jelentés tartalmával, mert rövidesen így válaszol: „Minthogy a feslett életű nőszemélyek és kéjhölgyek fenti rendelések ellenére e város utcáin estvéli órákban még most is nagyobb számban kóborlani tapasztaltattnak, azok pedig kik közülök születésök helyére igazíttatnak, többnyire e város kebelébe ismét visszatérni szoktak, odautasíttatik a városi hatóság, hogy intézkedéseinek folyvást és szigorú teljesítésére komolyabban felügyelvén a napról-napra mindinkább továbbharapodzó bulyakórság aggasztó elterjedésének hathatósabb gátatvetni mindenképpen igyekezzék." Pest és Buda nemcsak hallgatólag, de szóval is egymást okolja a bulyasenyv elterjedése miatt. Buda 1841-ben a Helytartó Tanácshoz azt írja: jóllehet azon kérdés mindenkor fennmarad, vájjon azon 38z kebelbéli katonaságnak nagyobb része, mely buja kórságban szenvedtetni állíttatik nem Pesten kapta-c ezen betegséget, hol sokkal nagyobb számmal vannak az eféle bulya személyek. Én a vidéki személyek kevesbbítésére a lehetőségig mindeneket elkövettem. T. i. az oly kóborló személyek befogatására, melyek a város sorompóin kívül s jelesen Tabánon túl Fül mojszi és Okcnfusz kertje tájékán és az ottani mellék kerületekben tartózkodnak, 5 emberből álló polgári patrolt, mely éjjel nappal körüljárni tartózik, felállíttattam. Ügy nem külömben Krisztina külváros tájékán, nevezetesen Városmajorban egy ember van felállítva, ki a közbátorságra felügyelvén, eleinte az efféle kóborló személyek közül, kik a sorompón kívül a katonasággal társalkodni szoktak, de most már mégis megritkultak, naponként többeket elfogattam, kik is megbüntetvén, ismét születésük helyére kísértettek. Ami a városba tartózkodó kéjleányokat illeti, ezek időről-időre orvosilag megvizsgáltattak, s kik bujakórban szenvednek, a városi nőkórházba küldetnek, orvosoltatások céljából s miután egészségöket visszanyerték, testileg megbüntettenek s hazájukba visszaküldettetnek. Szinte ez történik a behozott egészséges kéj leányokkal is, melyek idevalók. Ami pedig azon korcsmárosokat illeti, kik az ily szabad személyeket fenntartani szokták, ezek szinte büntetés alatt vannak, és már sokkal kevesebb számúak, mint voltak. Egyébként igen kívánatos volna, ha a közkatonaság