Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Az országos közegészségi tanács tervezete az 1879-i árvízzel elpusztított Szeged újjáépítésére (Dr. Varga Lajos)

pusztító s folyton ismétlődő járványokká, mint erről Budapest sok városrésze kétségbevonhatatlanul tanúskodik. 3. A város utczáinak, házainak s középületeinek csoportosítása felette fontos feladat, úgy közegészség mint közlekedés és szépség tekintetében. Az utczák iránya, szélessége, a házcsoportok nagysága és fekvése, közöttük a legszükségesebb épületeknek ú. m. iskoláknak, hivataloknak, vásártérségeknek, üdülő kerteknek s egyebeknek a szétosztása s elhelyezése a leggondosabb tervezést igénylik. Szeged városa, hogy ezen irányban sikerrel járhasson cl, inkább éljen ma kisajátítási jogával, a midőn csekély költséggel lényeges előnyöket képes kivívni, mint később, a midőn sokszorta nagyobb áldozattal sem lehetséges többé gyökeresen orvosolni a kifejlődött ártalmakat s hátrányokat. Ez minden esetre egyike volna azon kérdéseknek, a melyeknek megoldására tehát a város csoportosítására vonatkozó tervezet elkészítésére - mint fentebb említettük, nyilvános pályázat tűzethetnék ki. A pályázatnál irányadó elv gyanánt javasoljuk tekinteni azt, hogy az utczáknak a kellő világosság és légüdítés érdekében szűkeknek, a czélszcrű kövezés és tisztántartás végett, ha esetleg kertekkel nem szegélyeztetnék, túl széleseknek lenni nem szabad. Az utczák szélessége általában lényegesen a házak magassága által feltételeztetik. Az utczák irányának továbbá olyannak kell lenni, hogy mindkét oldal a napfény jótéteményében lehetőleg részesüljön. Az egymást egyenes szöglet alatt metsző utczák rendszerének kizárólagos alkalmazását sem közegészség, sem szépség tekintetében nem helyeselhetjük. A közlekedésnek és sokadalomnak szolgáló tercken kívül üdítő terek létesítését szükségesnek tartjuk, melyeket egészében fákkal kellene beültetni. A divatos szőnyeg kertészetet nem ajánlhatjuk. Ily üdítésnek szánt terek lehetnek nyilvánosak és lehetnek zárt terek is (sqarek), melyek, a körülöttük épült házcsoportozat tulajdonát képeznék, azoknak lakói által használtatnának és fenntartatnának, egyúttal átalán is a város légkörének üdítéséhez járulván és szépségét emelvén. Ily tereknek egészségi hasznát az utczáknak fasorokkal való beültetése semmiképpen sem pótolhatja. Előnyösnek tartjuk továbbá etekintetben az építkezés oly rendszerét, hogy két párhuzamos utczának házsora között annak egész hosszában fákkal beültetett, kertté alakított, vagy legalább lehetőleg szabadon hagyott tér vonuljon el, melyen legfcllebb kisebb, a légáramlatot nem akadályozó gazdasági épületek emelése volna megengedhető; a házak e szerint ne képezzenek minden oldalról egyforma magasságra kiépített falakkal zárt négyszögeket, milyenek Budapesten divatosak s melyek annál veszélyesebbek, minél szűkebb a körülzárolt tér s nagyobbak az épületek, valóságos gyűjtői levén azok, különösen az utcza soroknak és házaknak egymáshoz való ragasztása által támadt, világító udva-