Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Berger Adolf 1880-ban tett javaslatai a gyufagyári munkások egészségvédelmére (Dr. Varga Lajos)

A műhely- és gyárimunkások egészségügyi ellátásának és egészségvédelmének egyes kérdéseivel két ipartörvény: az 1872. évi és az 1884. évi XVII. tc. foglalkozott. Az első az ún. „iparszabadság", a második elsősorban a képesítés igazolásának elméleti és gyakorlati kérdéseit foglalta magában, de mindkettő bizonyos egészségügyi intézkedést is tartalmazott. Az, hogy ezek az egészségügyi intézkedések milyen szűkreszabottak és mennyire végre nem hajtottak voltak, kiderül abból, amit az 1884. évi XVII. tc. képviselőházi vitájában még Gróf Apponyi Albert sem hallgathatott el. Hozzászólásában egyebekben a következőket mondotta: ,,. . . Az a fejezet, mely a gyári munkásokra vonatkozik ezen törvény keretében . . . csak igen vázlatos és csak provizóriumképpen használható intézkedéseket tartalmaz ... az 1872-diki ipartörvény . . . egészben véve a helyes keretet megtalálta. De ezen keret olyan hiányosan van kitöltve, hogy a törvénynek különösen most érintett fejezete a végrehajtás teljes hiánya miatt a legtöbb helyeken csupán írott malaszt maradt. Tudomásom van pl. arról, hogy egy olyan városban, mely Magyarország legiparosabb és legczivilizáltabb városai közé tartozik, az ott létező gyári vállalatok 'V,-,-öd részében még ama egyszerű szabálynak sem volt megfelelve, mely azt kívánja, hogy a munkarend a gyárban kifüggesztve legyen; hogy a munkarend azon másolata, melyet a törvény az iparhatóságnak megküldeni kíván, egyetlen egy gyári vállalat által sem küldetett be. Ugyanezen a helyen történt, hogy a fiatal munkások munkamaximumára vonatkozó intézkedések, mintha nem is lettek volna, egyszerűen ignoráltattak, 16 éven aluli ifjak 14 órai munkaidőre szoríttattak. Az élet és egészségbiztosításra vonatkozó intézkedések pedig teljesen ismeretlenek voltak" . . . (Népszava. 1884. 14. sz. 132.) Az 1884. évi XVII. tc. 25. §-a rögzítette, hogy „az iparhatóság. . . hivatalból azt is tartozik megvizsgálni, vájjon a tervezett telep megfelel-e az egészségügyi szabályoknak és hogy a vizsgálat azon intézkedésekre is kiterjesztendő, amelyek a munkások életének és egészségének megóvására szükségesek" ... s hogy . . . „A gyárak megvizsgálásával a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter külön közegeket is bízhat meg (125. §.)". (Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye. Dr. Chyzer Kornél. 1. kötet. 1854-1894. Budapest. 1900. 183-187. old.) A gyárak és ipartelepek egészségügyi vizsgálatáról tehát az iparhatóságoknak gondoskodniok kellett és abba be kellett vonniok az egészségügyi hatóságok szakközegeit is. De a vizsgálatokban a munkások képviselői nem vehettek részt. Pedig nem kétséges, hogy a gyárak és ipartelepek időszakonkénti megvizsgálására kiküldött bizottságokban a munkásoknak is ott lett volna a helyük, így sokkal inkább sor kerülhetett volna eredményes közegészségügyi és balesetvédelmi intézkedések kiadására, mert az egészségügyi munkásvédelmi berendezések hiánya miatt szenvedő munkások mindenkinél jobban tudták, hogy milyen intézkedésekre lett volna leginkább szükség. Ezt bizonyítani is lehet Ber-