Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről
medicinában alkalmazott módszerekkel. A SuS sutra 0 36, 8. szakasza „helyesli, hogy marhapásztorok, aszkéták, vadászok, erdőlakók vagy gyökérásók kifejlesszék a gyógynövényekre vonatkozó (gyakorlati) ismereteiket" - tehát eltekintve az orvosi útmutatásoktól. A tanok figyelemmel vannak a talaj minéműségére, melyben a gyógynövények teremnek, valamint az időjárás befolyására. A mikro- és makrokozmosz egymáshoz való kapcsolatában a Mahabhuta-tant 3 ' veszik alapul. A továbbiakban a gyógynövények csoportjainak teljes felsorolása következik, valamint különféle tudományos értékelések, főleg az ízlés alapján; a gyógynövények, ill. fűszerek értékelését a sebészek is elismerik, két terjedelmes szakaszban tárgyalják az emésztés 38 figyelembevételével, némi kulináris színezetet adva a szövegnek. A sebészeti tanokban betegségekről is esik szó, a gyógyító operációkat azonban nem tanítják, nem is taníthatják. A beosztás alapjául szolgáló dósakat, 39 egészséghiányt, azaz betegségeket a SuS az egyéb gyűjteményes munkáknál jobban veszi figyelembe; a sutra 0 24 már hét csoportra osztja a betegségeket, de maga a dosa fogalma változást szenved. A sutra 0 21 címe felveti a kérdést a vranara vonatkozóan, ami daganatot, sebet vagy nyílt sérülést jelent/' 0 A szakasz vége így szól: „Mivel (a kezelés) a gyógyító összenövés; de a vrana sem múlik el, amíg az (élő) test létezik; a megfontoltak tehát vranának nevezik". Etimológiailag a behegedést, ill. összezáródást (var-) a vrana jelentésére használták, az eredeti, sebesült állapottal szembeállítva. Az előző szövegben 19-től kezdve a szelet, epét és nyálkát említik mint egészséghiány-okozókat, illetve a betegségek alapfajait; a régiek felfogásában, de másutt is a vér szinte „hibának" számít. Még előbb azonban e három baj forrás értelmezése fellazul, mert itt bizonyos etimológia szerint (kommentár: nirukti 3 "') megállapítják a megnevezés alapját. A szél (vata) fuvalmát jelent (va-) s a mozgásból („járás"), valamint a rálehelésből származik; az epe (pitta) felmelegedést (tap-, a továbbiakban itt is tűz vagy agni a megjelölése) és a nyálka (slesman) ölelést (aligana, vagy hozzáfűzés, slis-). Előzőleg, a 3. szakaszban a három „hiba" a test támaszaként 41 szerepel, a 6. szakasztól az emésztési képzetekker' 2 kapcsolatban a test belsejében foglal helyet. Aki tehát nem veszi figyelembe a dosa-hiba
